Irodalmi Szemle, 1989

1989/8 - FÓRUM - Turczel Lajos: Tudományos életünk helyzete és perspektívái

a többi tudományos jellegű (szociológiai, kultúrszociológiai, közgazdasági, történeti, irodalom- és művészettörténetit], A 15 tudományos jellegű pályatételre összesen 38 munka érkezett be, az 5 szépirodalmira viszont 615. Sajnos, az 1938-ban bekövetkezett politikai események közepette a pályadijakat sem a meghatározott időben, sem később nem adták ki, s a pályázat konkrét eredményeiről, a kitűzött pőlyadíjak nyerteseiről a közönség nem értesült.

Ili

1945 után a magyar lakosság átmeneti jogfosztása miatt a szellemi élet újraélesztése csak négyéves késéssel kezdődhetett meg. Mivel közben a magyar értelmiség zömét Magyarországra telepítettték, az irodalomhoz hasonlóan a tudományos élet is nullpont- ról indult. Azóta több pozitívum valósult meg (az egyetemi tanulás szociális biztosításának növelése, a magyar tanulók szlovák nyelvtudásának fokozatos emelkedése, magyar- országi szellemi kapcsolataink széles kibontakozása stb.), de a korábbi nagy hiányok, hátrányok továbbra is megmaradtak, s néhány fontos ú) létesítményt rövid idő után érthetetlenül megszüntettek vagy negatívan módosítottak. Ez történt a nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar tagozatának megszüntetésével és a magyarországi egyetemeken való tanulás részleges intézményes engedélyezésének furcsa módosításával; az utóbbi lehetőséget eredetileg a magyar nemzetiségű diákok számára, az egyetemi oktatásban való részesedés magyar kvótájának javítására teremtették meg, és az egyik hasznos eredménye néprajzi szakkádereink örvendetes gyarapodása volt; néhány év óta viszont a magyarországi egyetemekre csökkentett számban javasoltak az utolsó gimnáziumi évüket — a többi külföldi egyetemre készülő jelölttel együtt — a Selmecbányái szlovák gimnáziumban végzik, ami a Magyarországra szánt magyar nemzetiségű diákok viszonylatában igencsak furcsa megoldásként hat.

A legfőbb fejlődési nehézséget továbbra is az alapvető nemzetiségi tudományos intézmények hiánya jelenti. A három magyar nyelvi és irodalmi tanszéken kívül — melyek közül kettő (a pozsonyi és a prágai) részben a két háború közti időben is létezett

— más tudományos intézményeink nincsenek. A pozsonyi magyar tanszék mellett a többször is javasolt tudományos kutató részleget nem hozták létre, pedig azt egy nyomatékos pedagógiai érv is indokolttá teszi: a kis létszámú magyar tanszéken az oktatók megkívánt tudományos fejlődését az aránytalan pedagógiai megterheltség, a szükségszerűen több diszciplínából álló őrakötelezettség erősen fékezi. Hogy a kisebbségek közti különbségtétel ma is érvényesül, többek közt az bizonyítja, hogy a létszámában összehasonlíthatatlanul kisebb ukránságnak az eperjesi egyetemen tudományos kutató részlege is működik és a Szlovák Tudományos Akadémián is vannak számukra kutatási helyek. A magyar részről javasolt, kért akadémiai hungarológiai részleg viszont eddig nem valósult meg.

Az alapvető tudományos intézmények hiányából adódik tudományos életünk szervezetlensége és szétszórtsága.Amíg irodalmi életünk már központilag van megszervezve (írószövetségi Magyar Szekció, a Fiatal írók Köre, a Madách Könyvkiadó, és az Irodalmi Szemle), addig az ilyen átfogó, intézményes szervezettség a tudományos életünkből hiányzik. Nem becsüljük le a Csemadok központja mellett működő honismereti, néprajzi és nyelvészeti köröket, de ezek tevékenysége az amatőr kutatók hasznos aktivizálásában kimerül. Tudományos lapok, melyek a munkatársaikat rendszeres és igényes, módszeres munkára késztetnék, egyáltalán nincsenek, s hiányukat az Irodalmi Szemle, a Csemadok bizonyos kiadványai, a Népművelés és néhány múzeum által magyar nyelven kiadott évkönyvszerű közlemény a legjobb akarat mellett is csak elenyésző mértékben enyhíti. Azutóbbi években tudományszervezési és -kiadási szempontból komoly jelentőséget vívott ki magának az Oj Mindenes Gyűjtemény sorozata, de a szervezési hiányokat természetesen ez sem tudja pótolni, megoldani.

Ilyen körülmények között tudományos életünk alakulását nagyobbára ma is ösztö- nösség, alkalmiság és szétszórtság jellemzi. Vannak ugyan olyan hivatásos kutatóink Is, akik egyetemeken, kutatóintézetekben dolgozva intézeti és esetleg állami tervekben is részt vesznek, de az ilyen munkák nagyobb része csak szlovák nyelven jelenik meg. Néhány profeszionallsta színvonalú önálló kutatónk is van, de a mai magyar nyelvű publikálási lehetőségeink — a lapok és az olvasók befogadóképességének szűkössége következtében — inkább a tudományos népszerűsítésnek, ismeretterjesztésnek kedveznek,