Irodalmi Szemle, 1989
1989/8 - FÓRUM - Turczel Lajos: Tudományos életünk helyzete és perspektívái
pártokhoz, de csekély kivételtől eltekintve a pártszempontokon felül tudtak emelkedni, és túlhajtott negativizmusa miatt bírálták is az ellenzéki politikát. A kisebbségtudományi munkákkal kapcsolatban azt is meg kell mondani, hogy nagy részük nem készült következetes tudományos módszerrel, hanem a tudomány, szociográfia és publicisztika keverékterméke volt. És, sajnos, így volt ez a többi kutatási ágazatban is, mivel a kutatók zömének nem volt kellő tudományos felkészültsége. Sok volt köztük az egyetemekről lemorzsolódott vagy lemondott és az újságíráshoz, publicisztikához csapódott ember, s a tudományos fórumok, folyóiratok, opponálási eljárások hiányában nem alakulhatott ki a minőségi kiválasztás, kiszűrés, az igényes objektív krittika. A tudománynak is figyelmet szentelő és teret adó hetilapok és irodalmi folyóiratok szellemi kapacitása és igénye nem terjedt túl a tudományos publicisztikán, s a gyenge átlagművelségű olvasóközönség befogadóképességének a népszerű tudományos ismeretterjesztés volt a maximuma. Az ilyen körülmények között működő kutatási ágazatok eredményei gyenge átlag- színvonalúak. Kiemelkedő tudományos érték ritkán akad közöttük, de a kisebb-nagyobb méretű anyag- és adatfeltárás révén sok dolgozatnak, cikknek jelentős forrásértéke van. A történetírásban a budapesti és berlini történelem-tanszékeken nevelkedett Sas Andor képviselte a felső színvonalat, a szolid, megbízható feldolgozást. Főleg Pozsony történetével foglalkozott, meg gazdaságtörténeti értekezéseket írt, s kutatási eredményeit 1945 után két nagyobb munkában szintetizálta (Egy kárpáti latifundium a hűbéri világ alkonyán, 1955; A koronázó város, 1973). A további, jórészt amatőr történészek közül kiterjedt levéltári kutatás alapján dolgoztak Alapy Gyula, Ethey Gyula, Haiczl Kálmán, Kemény Lajos, az egyháztörténész Kúr Géza és Wick Béla; a művészettörténetben Brogyányi Kálmán, a színháztörténetben Benyovszky Károly munkássága jelentős. Machnyik Andor Csallóköz című értékes könyvének össztett műfaji jellege van, de gazdaságtörténeti és demográfiai anyagai révén a történetíráshoz sorolható. A néprajzkutatásban több lelkes amatőr kutató tevékenykedett (Alapy Gyula, Khín Antal, Manga János, Putz Éva, Thain János, Tichy Kálmán], s Putz Éva tollából értékes könyv is született (A kolonyi lagzi, 1943). Az irodalomtudomány művelői közül Sas Andor főleg cseh—magyar kapcsolati tanulmányokat írt, s az első csehszlovákiai magyar Irodalomtörténeti összefoglaló munkát az ifjú Kemény G. Gábor (akkor még: Kemény Gábor) készítette el (Így tűnt el egy gondolat — A jelvidéki magyar irodalom története 1918—1938). A nyelvészetben három név jelentős: Orbán Gábor, Arany A. László és Danczi Ville- bald. Orbánnak A finn ugor nyelvek számnevei és A magyar nyelv címen jelentek meg tudományos munkái (Prága 1932 és 1935). A prágai és pozsonyi fonológiai iskolák neveltjének, Arany A. Lászlónak összmagyar viszonylatban úttörő fonológiai-strukturalista munkáját (Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere, 1944) 1967-ben Bloomingtonban is kiadták. Danczi Villebald A kürti nyelvjárás hangtani, fonetikai és fonológiát vizsgálata címen a szülőfalujáról írt könyvet (Budapest 1939). A pedagógiai irodalomban Krammer Jenő alkotta a legjelentősebbet: fő művében (A szlovenszkói magyar serdülők lelkivilága, Budapest 1935) a sarlós nemzedék fellépésének szociológiai és lélektani körülményeit vizsgálta. Szalatnai Rezsővel és Szerényi Ferdinánddal együtt társszerzője volt A serdülőkor problémái című könyvnek (Pozsony 1932). Pedagógiai és módszertani írások nagy számban jelentek meg a gazdagnak mondható pedagógiai sajtóban. Hosszabb-rövidebb ideig öt pedagógiai lap jelent meg: a Magyar Tanító (Komárom, 1921—1938), a Magyar Tanügy (Pozsony, 1925—1933), a Magyar Iskola (Beregszász, 1938—1931), az Oj Korszak (uo., 1934—1935), a Világosság (Érsekújvár, 1929—1933). Félig pedagógiai-iskolapolitikai jellege volt a Református Egyház és Iskola című lapnak is, amely többnyire Losoncon 1921-től 1938-ig jelent meg. Szót lehetne ejteni a filozófiai és esztétikai irodalomról is, de ezeknél a szűk felső szintet csak a tudományos publicisztika jelentette, s a papi szerzőktől származó két- három könyv kompiláció volt. A tárgyalt korszakban a szellemi élet fejlődését gyakran pályázatokkal is igyekeztek serkenteni. A kisebbségi társadalom önerejéből szervezett pályázatok zömmel irodalmi pályatételeket tűztek ki, de csekélyebb mértékben tudományos pályatételek is akadtak. Érdekes kivétel volt a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség által 1937-ben meghirdetett nagyszabású pályázat, melynek 20 pályatétele közül csak 5 volt szépirodalmi,
