Irodalmi Szemle, 1989

1989/8 - FÓRUM - Turczel Lajos: Tudományos életünk helyzete és perspektívái

Turczel Lajos

Tudományos életünk helyzete és perspektívái

i

Rövid bevezetésként először az alaptémának — a csehszlovákiai magyar tudományos élet, csehszlovákiai magyar tudományosság — a fogalmát szeretném közelebbről megvilágítani. Szoros értelemben vett tudományos életről nem beszélhetünk, mert az annak kibontakoztatásához szükséges alapvető nemzetiségi intézmények (tudományos intézetek, folyóiratok stb.) kezdettől máig hiányoznak, és ami átmenetileg megvalósult belőle, az látszatmegoldásnak bizonyult. A polgári köztársaság idejét a kisebbségi politikai pártok az állami támogatás hiányában a tudományos életet is a kisebbségi társadalom önerejéből próbálták megteremteni, s törekvéseikből természetesen csak szegényes, töredékes eredmények születhettek. Néha és csekély mértékben az állam is adott valamit, így például a Masaryk Akadémia létrehozásához szükséges egymilliót. — A német kisebbségnél más volt a helyzet. Jelentősebb állami támogatásban ők sem részesülhettek, hiszen a kisebbségi jogszabályozás lényegében egyforma volt. De a hárommilliós németség hatalmas gazdasági potenciállal rendelkezett: a Szudéta-vidék gyáriparának jelentős része az ő kezükben volt, s két tudományegyetemük és két műegyetemük is volt. A nagy ipari potenciál az alapvető tudományos intézmények hatóképességével karöltve még a kisebbségi természettudományos és technikatudományos élet kibontakozását, illetve helyi továbbélését is lehetővé tette.

Ilyesmire a gazdaságilag rendkívül gyenge, előnytelen szociális összetételű és össze- forratlan nemzettöredékként megteremtődött magyar kisebbség tudományszervező köreiben nem is gondoltak; a tudományos elképzelések kizárólag humán keretben, s ott is megszorított értelmezésben vetődtek fel. Az akkori felfogás szerint a kisebbségi tudományosság fő feladata a kisebbségi társadalom gazdasági, politikai és kulturális viszonyainak kutatása volt. Ezt a kutatási területet általában és terminológiailag pontatlanul kisebbségtudománynak nevezték, illetve szűkebb értelmében vett kisebbségtudományként fogták fel. Ebbe a szűkebb fogalmi körbe lényegében a szociológia, szociográfia, demográfia, gazdaságtörténet stb. értődött bele, míg a tágabb értelemben vett kisebbségtudomány a néprajzot, nyelvészetet, irodalomtudományt, történetírást, művészettörténetet, pedagógiai irodalmat ölelte fel. Ezen kívül a kisebbségi tudományosság érdeklődése kiterjedt még az egyetemes nemzeti történetre, a kulturális hagyományokra, az anyaországi magyarság és a testvéri kisebbségek helyzetére, valamint a cseh—szlovák— magyar kapcsolatokra.

Ha jól átgondoljuk a két háború közti kisebbségi tudományosság számára kitűzött és az intézményrendszer hiányában csak elégtelenül teljesíthetett feladatokat, akkor azt mondhatjuk, hogy az akkori feladatkörök nagyjából megegyeznek azokkal a mai elképzelésekkel, amelyek tudományos életünk intézményes megszervezésére irányulnak. Saját körünkön belül ma sem törekszünk komplett tudományos élet kialakítására, de az alapvető hungarológiai kutatások intézményes keretekben való folytatása nemzetiségi önismeretünk és szellemi éretlenségünk érdekében ma már nélkülözhetetlenül fontos. Éppen olyan fontos és természetes, mint az, hogy irodalmi életünk és annak normális funkcionálásához szükséges intézményrendszerünk van.

Ami a természeti és technkai tudományokat illeti, az ezekben való részvételünk úgy valósul meg, hogy kutatóink a szlovák és cseh tudományos intézményekben működnek, vagy külső tevékenységükkel azokhoz kapcsolódnak. Amint azt a sajtó (főleg a Hét) ilyen jellegű riportjaiból, interjúsorozataiból is tudjuk, ma már szép számú természet- tudományos kutatónk van. Mi az, ami velünk kapcsolatban még fontos? Biztosítani kell, hogy ne szakadjanak el kisebbségi közösségüktől, szellemi életünkkel rendszeres kap