Irodalmi Szemle, 1989
1989/8 - FÓRUM - Utak az Európai Házba (Tőzsér Árpád, Grendel Lajos, Kulcsár Ferenc, Duba Gyula, Dobos László, Szigeti László, Balla Kálmán — kerekasztal-beszélgetés)
mitív matematika mind vertikálisan, mind horizontálisan használhatatlan, ha kisebbségi kérdésről van szó. Kiiktatásának egyik alapfeltétele, hogy megszűnjék egy évszázadok óta tartó közép-európai specifikum. Ezen a tájon évszázadok óta a szabadság közvetlenül hatalmi, nem pedig társadalmi érvényesülésével állunk szemben. Hogy a szabadság társadalmi érvényesülésének feltételei megteremtődjenek, ahhoz valóban vállalni kell az evidenciák kimondását. Nekem nem az a kötelességem, hogy a grúz, a baszk, az albán, a cseh vagy a lengyel nemzet identitászavarait megfogalmazom. Az viszont halaszthatatlannak tűnik, hogy beszéljek a magaméiról. Alapvetőnek látom, hogy a nemzetek senki tulajdona nem akarnak lenni. A függőségi viszonyt zömmel természtes- nek tartják, de semmiféle rabságot nem tűrnek. Személyes analógiát vonva, a jövőben már végképp senki tulajdona nem akarok lenni. Profánul fogalmazva, még a szerelmemé sem. De azért itt él bennem a szorongás. És mosolyogtatőnak látom magamat, amikor kifejezem abbéli reményemet, „nem lehetek más, mint önmaga fölötti tulajdonjogával élő individuum...” — ahogy azt a parlamenti demokrácia fogalmával összeköthető Overton úr mondta. Több mint 300 éve, Angliában. DUBA GYULA Van ennek egy elméleti megközelítési módja, amelyik elég járhatónak tűnik. Egyetértek Grendellel abban, hogy Európát nem kell felosztani, mert akkor az egész beszélgetésünk mottója vagy célja ellen dolgoznánk, mert hiszen az Európai Ház az integráló eszme és erő és szellemiség. Tudatosítanunk kell, hogy ez az Európai Ház olyan magasabb életérzésbeli szintet jelentene az emberiségnek, olyan közösség-eszményt, amely jelenleg közelről sincs meg. Ez célprogram. Az emberi szabadság és felelősség egysége. Mi történik Európában? A szocializmus négy évtizede eddig az egyén problémakörét részben kizárta a rendezésből. Az egyén nem érdekes, csak a közösség. A világ fejlődése és az Európai Ház eszméje is közösségi jellegű, A béke ügye közösségi gondolkozást előfeltételez, a környezetszennyeződés közös gondolkodást, lehetséges, hogy néhány éven belül a gazdasági gondolkodás is a közösségi szempontok felé halad. Mi a teendő? A szocialista fél tevékenységének el kell indulni valami módon az egyén felszabadítása irányában, a nyugati fél tevékenységének pedig a közösségi szociális életérzés felé. Valahol az Európai Házban kellene a két törekvésnek egyesülnie. A szocializmus átalakítása során mindenütt az egyén feltörekvése figyelhető meg. Az egyén jogai, az egyén cselekvőképessége, kezdeményezőkészsége stb. Emberiség méretű gondokról beszélni csak úgy lehet, ha a gondolkodásban jelen van a közösségi jellegű gondolkodás, csak most már a közösségek nem falu meg nemzet és hasonló méretekben vannak jelen, hanem az egész emberiség méreteiben; ez viszont másképp nem mehet, csak úgy, hogy ezt a nagy közösséget egyenértékű és felszabadult egyének képviselik, illetve alkotják (egyének alatt értve természetesen nemzetet meg kisebbséget is mint szubjektumokat.) Tehát a nagy objektumban a szubjektumok öntudatos egysége a cél. KULCSÁR FERENC Hogyan visszatalálni az emberi arányhoz? — kérdezte Tőzsér az egyén vonatkozásában. Szerintem ehhez a nagy vállalkozáshoz az út egyedül a humanizmuson át vezet — az emberiség háromezer éves kultúráján keresztül. A társadalomnak olyan kultúrát (kulturáltságot), olyan lelkeket és agyakat kell „termelnie”, amely spontánul képes karbantartani a humanizmust. Ehhez pedig mindenekelőtt az szükséges, hogy leleplezzük a fejükben, a tudatunkban lakó „szörnyeket”: a sztereotípiákat, a dogmatizmust, a demagógiát, a hazugságokat — vagyis a még mindig bennünk pusztító sztálinizmus szörnyeit. Az emberi arány visszanyeréséhez szükség van az egyén, az individuum (s ezen keresztül a nemzet-nemzetek) méltóságára, szabadságára, autonómiájára, azonosságtudatára, jogára az igazsághoz. Ismét Fábryt idézném, ha a hazugság nem Európa, s mi európaiak kívánunk lenni, akkor ragaszkodnunk kell az igazsághoz és nyitottsághoz, az igazság és nyitottság elkötelezettjeivé kell válnunk. S ehhez nemcsak a jövőt kell megnyernünk, hanem a múltat is vissza kell szereznünk: semmi nem lehet tabu, a fehér foltokat, akár a rákos daganatokat, el kell tüntetnünk a múltunkból, hogy „egészségesen”, ép lélekkel vehessünk részt Európa visszahódításában. Mindez pedig csak egy olyan, doktrínákat elvető civil társadalomban valósítható meg, melyben megszűnik az egyén tudatát torzító minden parancsuralmi elem, s az individuumnak tér-