Irodalmi Szemle, 1989

1989/8 - Cselényi László: Aleatória, avagy a megíratlan költemény/tartomány (VI. rész)

ex

Érteni akarunk: Az élet azt jelenti számunkra, hogy állandóan fénnyé és lánggá alakítsuk át azt, amik vagyunk, vagy amivel találkozunk (Nietzche), olyanok vagyunk, mint Mitya a Karamazov testvérekben, akik nem milliókat akarnak, hanem választ a kérdéseikre; fel akarjuk fogni a múló dolgok értékét és perspektíváját, hogy így kiemelhessük fejünket a napi körülmények örvényéből. Tudni akarjuk, hogy a kis dolgok kicsinyek s a nagy dolgok nagyok — tudni, mielőtt késő volna; úgy alkarjuk látni a dolgokat ma, aminőknek mindörökre látszani fognak — Az örökkévalóság fényében. Meg akarjuk tanulni, hogy szeme közé nevessünk az elkerülhetetlennek, s szembemosolyogjunk még a fenyegető halállal is. Bizonyosak lehetünk abban, hogy ha a bölcsességet megtaláljuk,

CIX

„Milyen szép is volna elhinni mindezt. A realitás, a szlovák realitás azonban, sajnos, ennél sokkal keserűbb, és ezen Moravcík romantizálása mit sem enyhít. A mi nyomorúságunk már a Nagymorva Birodalom korában kezdődött, és mi magunk voltunk az okozói. Nemcsak államiságunkat vesztettük el, hanem valójában mindenünket elvesztettük, a puszta létünkön kívül” — írja Vladimír Petrík.

CVIII

Ezerkilenszázhetvenig a hírét alig hallottam, ma meg már inkább az otthonomnak mondanám, mint Gömörpanyitot avagy Pozsonyt, ahol, az Igazat megvallva, soha nem éreztem magamat otthon, hacsak módomban állt, tűntem onnan vagy Panyitra vagy Párizsba, ma meg egyre inkább Ipolybalogra. Amióta megnősültem ugyanis, egyre inkább ezt éreztem az otthonomnak, ellentétben itt született, de ide csak haza-hazalátogató feleségemmel. Már legalábbis a nyári hónapokban. A balogl öregszőlőben telepítettük végül is a nyaralónkat, s ha valaki, hát én aztán ugyancsak kihasználom a víkendházat. Májustól szeptemberig. Azóta, hogy a „szabadúszók” nem mindig ízletes kenyerét fogyasztom.

CVII

Mit is olvasunk hát, kérdezheti az olvasó, regényt vagy zeneművet? Mindkettőt, válaszolhatjuk neki a regény stílusára jellemző többértelműséggel, s egy percig se higgyük, hogy ez negatív minősítése a Vergilius halálának. Ellenkezőleg: Joyce Finnegans Wake című, ugyancsak a harmincas évek végén írott könyvén kívül, az Ulyssest Is beleértve, aligha van még a világirodalomnak ennyire elvont, csupán a formai, belső jegyekre hagyatkozó alkotása. Olyaín írással van dolgunk, amely a legmesszebb tekintett kortársai közül, s épp ezért törvényszerű, hogy csak az utókor kezdi fölfedezni, s valószínű, hogy teljes pompájában ragyogni csak a még későbbi nemzedékek előtt fog majd.

azonban individualizmust is és szembenállást a kormányzattal mint olyannal — A modern fizikus Jártas a keleti mezőelméletben — A szkizofrénia valószínűleg az írásbeliség következménye (Vége a Gutenberg-galaxisnak?)