Irodalmi Szemle, 1989
1989/7 - HOLNAP - Augusztus Lívia: Színpad; Egyedül; „Most és mindörökké”; Csipkerózsika és Hófehérke (versek)
Egyedül Templom lemondó csöndje Eljutott hozzám Hideg lélegzetvétel hullámzik testemen S az oszthatatlan egyedüllét Engem vág ketté A megtagadott szó megér egy mosolyt Összetapadt szellemünk Lucskos újságpapírként Szertefoszlik „Most és mindörökké ’ Minden csapdába belebotlunk Pedig már azt hittük Kitoltunk a főmuftival Magzatunk mindig idejében lelép Aztán közös erővel mindent eltolunk Bár remélünk még Szép új színes TV-t Szentestére műkarácsonyfát Vendéglőben úrvacsorát Szeretetteljes kizsákmányolást Csipkerózsika és Hófehérke Hófehér Csipkerózsika Csipkefehér Hórózsika Hócsipke Fehérrózsa Hórózsa Fehércsipke Csipkefehér Rózsahó Hófehér Csipkehó Csipkerózsahó Rózsacsipke Hórózsacsipke Rózsahócsipke Hófehér csipkerózsahó
/
