Irodalmi Szemle, 1989
1989/7 - HOLNAP - Augusztus Lívia: Színpad; Egyedül; „Most és mindörökké”; Csipkerózsika és Hófehérke (versek)
telen pusztán szemlélővé válni, rendezett egy mutatós öngyilkossági kísérletet, amiből néhány csepp vérvesztesége származott. Ekkor azonban már ott nyiladoztam a hasában, ám erről ő mit sem tudott, és sajnos, rajtam áll most eldönteni, hogy amikor felemeli a karosszéket, hogy a kandalló elé tegye, elhagyjam-e meleget és otthont adó testét, ami valószínűleg kisebb és kevésbé súlyos következményekkel jár, mint az, amikor anyám kinyögte azt a világtól és minden földitől eltávolodott szót. Csodálatom és szeretetem jeléül, melyben anyámat ezek után is megtartani kívánom mind a magam, mind mostohaapám és mások emlékezetében, hét centi mélyre kell szúrnom a kést a bal mellbimbójától kicsit beljebb, kicsit feljebb, a hímzett blúzon keresztül. Idő: jelen. Tér: végtelen. Forgás, mozgás ... Előtér: állólámpa. Ég. Nincs egyedül. Tíz reflektor világítja meg. Középen: nincsenek lények, tények. Itt a tárgyak beszélnek. Két szék, s háromlábú asztal, és a kopott dívány. Háttér: Kék, vörös, fehér szalagok bontják a végtelent. Cselekmény: Begördül egy halottas ágy, és egy halott, ki megkoszorúzza önmagát. Háttér: Vörös, fehér, fekete szalagok bontják a végtelent. Középen: A két szék eldőlt, az asztal egyik lába kiesett, lapja kettéhasadt. A díványról cafatokban lóg a huzat. Előtér: állólámpa. Nem ég. Egyedül van. A tíz reflektor kialudt. Forgás... Tér: végtelen. Idő: múlt. Augusztus Lívia Színpad
