Irodalmi Szemle, 1989

1989/7 - HOLNAP - Mórocz Mária: Anyám története (elbeszélés)

védés lehetősége, s ez a bizonyosság a dolgok mérésénél téves konstellációt hozott létre, amelynek tévedése korántsem oly kézenfekvő az elmondottakból, sokkal inkább gyökerezik abban a bizonyosságban, ami nem más, mint bizonytalanság: amikor anyám rettegve mondott egy-egy szót, félve, hogy az a néhány betű, elem, alkotó részecske életre kel, mozogni kezd, s ellene fordul.

A szavaknak, a hangoknak már nemcsak hangulatuk, képi megjelenésük tükröződött agyának meghatározható részében, s küldte az információt azután az illetékes szervnek, hanem a szavak, hangok másodlagos jelentést is nyertek, amelyek alattomosan támadtak megformálójuk ellen, úgy, ahogy mindez most ellenem fordul.

Anyám persze érzékenyen kezelte ezt a viszonyt, bármikor hajlandó volt Za kezébe adni a vezetést, amivel az semmit sem tudott kezdeni, s igy anyám nagylelkűen, ahogyan a bűnösöknek és az ellenünk lázadóknak megbocsátunk, átvette az irányítást.

Za sokkal szebb volt, mint anyám, ezért is érthető az a dühödt öröm, amely- lyel anyám maga alá teperte az elsőbbségi párbajban. Valóban érzéki kislány volt, hosszú hajfonattal, kicsi orrocskával, szép szemekkel, de a legfontosabb a szája volt, dús, nedves és mégis mindig cserepes, s a lehelete, melynek kellemes penészillata sokáig kísértette anyámat. Ezt a gazdag díszítést, az arc pompás ornamentikáját ő még csak meg sem közelítette. Ajka kemény, keskeny és színtelen volt, arca száraz, furcsa, zavaró tekintetű szemekkel, egyszóval nyugtalanító jelenség volt, híján mindannak, amit az emberek gyermeki üdeségnek, hamvasságnak neveznek.

Za elsőrendű szépségjele egy halvány, el-elmosódó, majd felbukkanó erecske volt, amely a nyakán indult, a száj felé közelített, az állcsonton szinte fájdalmasan megfeszült, majd a szájat megközelítve eltűnt. (Hasonló, bár nem eny- nyire vonzó erecske kandikált ki a leheletfinom, bársonyosan fehér bőr alól a halántékon és Za kulcscsontján és medencecsontján, ám ezekről anyám ekkor még nem tudott.) Ez az erecske úgy rajzolta meg és tette plasztikussá Za arcát, hogy közben nem vált tolakodóvá. Elárulta a testiséget, amelyről áz emberek általában udomást sem vesznek, a mirigyek, erek, izmok, porcok anatómiáját. Ez a megtestesülés vonzotta anyámat olyannyira Za felé, ennek a hús és penészszagú nőnek a megérintése. Anyám itt találkozott először, ha nem is adekvát értelemben a halállal.

Za nemcsak részleteiben volt szép, hanem teste is elragadó volt, s anyám, tekintettel saját véznaságára, féltékenyen figyelte. Egy éjszaka olyan dolgokról suttogtak, amitől minden lánynak kipirul az arca — Za azért, mert megint magával ragadta az örömteli vágy, hogy kitárulkozzon, pontosabban megint alávetette magát anyám akaratának, anyám pedig számításból — s amitől valami furcsa, titokzatos csillogással telik meg a szeme. Egy ágyban voltak, nehogy az ügyeletes nevelő a folyosón meghallja a pusmogást, Za mesélt valami banális, s az ellentmondásokból ítélve kitalált szerelmi történetet, amelyet a nagyobb hatás kedvéért drámai fordulatokkal, csaknem véres jelenetekkel tűzdelt, anyám a könyökére támaszkodva engedte át a fülén, s közben ugyancsak a nagyobb hatás kedvéért megértően bólogatott, bár minden érzékszervét lekötötte az a tény, hogy a gyenge fényű lámpa olyannyira bársonyossá tette, sejtette a bőrt az erecske felett, hogy anyám lassan elindult felé ajkával, hogy megérintse a sokszor csodált helyet, a mozdulatot a cinkosság pajkosságával igyekezett palástolni, Za azonbon mintha megérezte volna, hogy ez a lassú, vontatott közeledés nem a barátnő mozdulata talán, mert megijedt — vagy csak tehetetlen kétségbeesés vett erőt rajta —, elfordult, és lekapcsolta a villanyt.

— Ideje aludni! — mondta visszafogott hangon, amely éppen visszafogottságával árulta el őt, halk szavú, kurta mondata mögött a lüktetés beismerő