Irodalmi Szemle, 1989
1989/7 - FIGYELŐ - Archleb-Gály Tamara: Ember és civilizáció (Rudolf Sikora művészetéről)
Archleb-Gúly Tamara Ember és civilizáció Rudolf Sikora művészetéről A zsolnai születésű, Pozsonyban élő negyvenhárom éves Rudolf Sikora művészete nálunk sokáig vitatott értéknek számított. Sőt azt is kétségbevonták, művészet-e egyáltalán, amit csinál. Sikora 1969-ben, Matejka professzornál végezte el a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola monumentális festészet szakát. Már korai rajzai, grafikái, festményei is az embernek a tájhoz, a világhoz fűződő újfajta, egyéni kapcsolatáról tanúskodtak. Ez a szokatlan szemlélet első önálló kiállításán (1970-ben, a Fiatalok Galériájában), a Topográfiák c. grafika- és festménysorozatán is szembetűnt. A hagyományos tájképet nála a táj szintetikus, térképszerű ábrázolása váltotta fel, a társadalmi és kulturális helyzetre utaló szimbolikus jelekkel (nyilak, diagramszerű graifikonok stb.) és szövegtöredékekkel megtoldva, melyek egyben esztétikai szerepet is betöltötték. Ezek szinte törvényszerűen fejlődtek tovább valódi térkép- maketteket asszociáló domborművekké, az említett összefüggéseket kutatva. Saját otthonában (1970-ben) szervezett híres, ún. Nyitott műterem akciója az avantgárd szlovákiai művészek egész sorának nyújtott lehetőséget a kollektív megnyilvánulásra. Ű maga itt Visszaemlékezés Dalmáciára c. epoxid domborművével szerepelt. A nyári emléket azúrkék vízzel töltött medence elevenítette fel, mely a tengerpart egy konkrét szakaszának körvonalait mintázza. A természethez fűződő viszonya vezette el a konceptuális művészethez és a land arthoz, a szabadban végzett akcióihoz. Egyike volt azoknak a művészeinknek, akik a legkorábban tudatosították a természet ember általi fenyegetettségét, s ezáltal az emberi létét is. Ki a városból! c. akciójának jelképesen a természetbe vezető nyílvesszője nem romantikus visszavágyódás, hanem a helyzet akutságára figyelmeztető felszólítás. A szimbolikus kér- dő- és felkiáltójelek, a pontocskák, melyekkel rajzainak, grafikáinak, festményeinek, kollázsainak, domborművéihek felületét gondosan beborítja, ugyanezt a célt szolgálják. De nemcsak a természetre, hanem az embernek a társadalomban és a világban elfoglalt helyzetére is egyaránt utalnak. Sikora egyike volt az első szlovák művészeknek, akik azt is tudatosították, hogy az alapvető létkérdések megválaszolása, vagy legalábbis az azokra való válaszkeresés most fontosabb, mint a formális tartalmi és esztétikai problémák öncélú fesze- getése. A legfrissebb tudományos felfedezésekre és filozófiai nézetekre támaszkodó művészete éppen azért aktuális, mert e kulcskérdésekre keresi a választ. Az ökológia s az ember helye a világmindenségben nemcsak őt, hanem több nemzedéktársát, sőt néhány idősebb szlovák művészt is foglalkoztatott és foglalkoztat (J. Rollert, J. Melišt, P. Bartošt, M. Kernt, D. Tóthot, Ľ. Ďurečekot és másokat). Sikora a 70-es évek első felében az ember és a világűr kapcsolatát vizsgálja. A matematikai elképzelésekkel, a tudományos, absztrakt megfogalmazásokkal a konkrét emberi léptéket állítja szembe, mint pl. a Tisztelet a délkör és a szélességi kör metszéspontjának c. szabadtéri alkotásában (1971), mely e fiktív pont határozott, tengellyel való megjelölése. Az Idő... tér (vagy Antropikus elv) c. grafikai sorozatában (1971—74) az emberi civilizáció létrejöttét és fejlődését tágabb tér- és időviszonylatokban értelmezi. Az egyes bolygók keletkezéséről ismert adatokat a földi kultúra egyes fejlődési szakaszaival állítja párhuzamba, s ezáltal szélesebb látókörű gondolkodásra késztet. A civilizáció kersztmetszetei c. ciklusában (1972) a Földgolyót tudományosan feltételezett strukturális rétegeire bontva áb
