Irodalmi Szemle, 1989
1989/7 - FIGYELŐ - Puntigán József: Vendégeink Kárpátaljáról
Vendégeink Kárpátaljáról Négy évtized nagyon hosszú idő. Mégis! Ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Szlovákia magyarlakta területeire Kárpátaljáról látogassanak el írók, költők, az ott élő magyarság szellemi képviselői. A kis küldöttség tagjai március 29-e és április 5-e között több napos körütat tettek Szlvákiában (Rimaszombat, Losonc, Fülek, Nagykürtös, Párkány, Somorja, Pozsony). Tagjai voltak: Balla D. Károly költő, a József Attila Irodalmi Kör elnöke, a Szovjet írószövetség tagja, Dupka György költő, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke, Horváth Sándor költő, újságíró, Kovács Elemér prózaíró — valamennyien a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségének a tagjai, valamint Tóth Lajos festőművész. A losonci és füleki találkozás, hasonlóan a többihez, az őszinte barátság Jegyében telt. Mintha régi ismerősként érkeztek volna ide. „Ogy érzezzük, hogy itt otthon vagyunk” — mondták ők, s éreztük mi is valamennyien. Az alábbiakban beszélgetésünk lényegesebb gondolatait foglalom össze. Mit kell tudni Kárpátaljáról? Kárpátalja (Kárpát-Ukrajna) északkeletről a Kárpátok gerince által határolódik be, azután egy darabon a szovjet—lengyel határ, a teljes szovjet—csehszlovák és szovjet— magyar határ, valamint a szovjet—román határ egy részén halad. A Szovjetunió egyik legkisebb közigazgatási egysége (12 900 km2). A múltban mintegy 1000 évig Magyar- országhoz, rövid ideig a Csehszlovák Köztársasághoz, majd hat évig ismét Magyarországhoz tartozott. 1944 októberétől a Szovjetunió része. Területi központja Ungvár, nagyobb városai Munkács, Beregszász és Nagyszőllős. Jelenleg a magyar lakosság hivatalos részaránya 16—17 % körül mozog (kb. 160—170 ezer lakos). A valóságos becslések alapján valamivel több, kb. 200 ezer magyar nemzetiségű lakos él itt. Tény, hogy sokáig sokan nem tartották fontosnak, hogy személyazonossági igazolványukban magyar nemzetiségűként jegyeztessék magukat... Hallhatnánk többet a kárpátaljai magyarságról? Ha erre a beszélgetésre néhány évvel ezelőtt került volna sor, akkor azt kellett volna mondani, hogy ugyan vannak vívmányaink, de azok éppen hogy többek a minimálisnál. A jelentősebb események az utóbbi egy-két évben történtek. Elsőként nyilvánvalóan a magyar közoktatás létrejöttét kell megemlíteni. Az első magyar középiskola 1952-ben nyílt meg. A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején jelenik meg a rövid életű Munkás Újság. Ez ad helyet a magyar szépirodalmi alkotásoknak is. A bénítólag ható sztálinista időszak számunkra 1951-ben oldódik némileg, amikor megjelenik az első verseskötet Bakó (Balla) László tollából, Zengj hangosabban címmel. Ez az az időpont, amelytől a kárpátaljai magyar irodalmat datálhatjuk. A Munkás Újság helyébe lépő Kárpáti Igaz Szó 1962-ben válik részben, 1970-ben teljesen önállóvá. Ez az egyetlen magyarul szerkesztett és Irt napilapunk. Több mint 40 ezer példányban jelenik meg, ami 4-5 fős családokat számítva azt jelenti, hogy csaknem minden magyar nemzetiségű lakos olvashatja. Az utóbbi hónapokban nagy az érdeklődés iránta Magyarországon is. 25 éve kezdte meg működését az ungvári egyetemen a magyar filológiai tanszék. A tankönyvkiadó 1949-től látja el folyamatosan tankönyvekkel az iskolákat. Ezek egy része fordítás. Szinte az egész Kárpátalján kiépült a magyar közművelődési egyesületek hálózata. A magyar lakosság másfél-két éve minden nagyobb településen lehetőséget kap arra, hogy a magyar kultúrával, irodalommal érintkezhessen. Közülük az Illyés Gyula, Rákóczi Ferenc, Bartók Béla köröket lehet külön is megemlíteni.
