Irodalmi Szemle, 1989
1989/7 - FIGYELŐ - Puntigán József: Vendégeink Kárpátaljáról
A Kör alkotóközösséggé alakult, azzal a nem titkolt céllal, hogy idővel általános magyarságkutató intézménnyé nője ki magát. E tervezett küldetését szerencsére nem kellett betöltenie. Az idén február 9-én Ungvárott megalakult a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. Mit kell tudni róla és mik voltak az előzmények? A közművelődési körök sorozatos alakulása már tavaly megfogalmaztatta az igényt, hogy tevékenységüket egy államilag támogatott kultutrálls csúcsszerv fogja össze. Az értelmiség képviselői beadványban kérték ennek megalakítását a terület és a köztársaság vezetőitől. Főleg anyagi eszközök hiánya miatt azonban ennek megvalósítása alig látszott valószínűnek. Szerencsére megalakult a Tavasz Sevcsenko Ukrán Anyanyelvi Társaság helyi szervezete, s vezetői támogatták egy hasonló magyar társaság megalakulását. januárban a kezdeményező csoport, tagjai, Balla László, Dupka György, Debreceni Mihály, Zselicki József és mások hozzáláttak az alapszabály kidolgozásához, amely február végére el is készült. A megbeszélések alatt nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak anyanyelvi, hanem egy szélesebb programot felvállaló szövetségre van szükség. Ez fogalmazódott meg az alapszabály első pontjában: „A Szövetség célja az Ukrán SZSZK Kárpáton-túli területén élő magyar nemzetiség kultúrájának, nemzeti hagyományainak, anyanyelvének megőrzése és ápolása, anyanyelvi művelődésének és oktatásának elősegítése, valamint az e célokkal kapcsolatos érdekek védelme.” A szervezet legközelebbi és legfontosabb tennivalója a szövetség hivatalos elismertetése, bejegyeztetése és egész területünkre kiterjedő alapszervezeti hálózatának kiépítése. Ez nem lesz könnyű feladat annak ellenére, hogy jelenleg úgy tűnik, ehhez az ukránoktól minden támogatást és segítséget meg fogunk kapni. Mondanának valamit kiadványaikról? Vannak területi lapjaink, de ezek részben fordítások, részben más szempontokból sem mondhatók igazán magyarnak. A Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségének a lap készítése mellett sok más feladatra is figyelnie kell. Pl. szervezni a kárpátaljai magyar festők kiállításait, támogatja a József Attila Stúdió munkáját, s részt vesz sok más kulturális rendezvény előkészítésében. A lap népszerűségére jellemző, hogy ha valamelyik olvasójának valamilyen gondja van, akkor az nem a tanácshoz, hanem a szerkesztőséghez fordul segítségért. A lap irodalmi-kulturális melléklete, az Űj Hajtás jó egy éve létezik. Havonta egyszer, a lap egyik szombati száma helyett jelenik meg. Koncepciója vegyes, de egy politikai lap mellékleteként más nem is lehet. A kárpátaljai magyar irodalom folytonosságát szeretné biztosítani. Remélhetőleg rendszeresen megjelenő időszaki kiadvánnyá válik az Évgyűrűk, melynek első kötete tavaly jelent meg Évgyűrűk ’88 címmel. Ez a Kárpátalján élő magyar irodalmároknak, kritikusoknak stb. ad helyet. Szerkesztése csak részben megoldott (a kötet összeállítását szerkesztői egyéb munkájuk mellett végezték el), de remélhetőleg a folyamatosságot biztosítani ttudjuk. Kimondottan irodalmi jellegű folyóiratot ez ideig nem sikerült létrehoznunk. Fájó tény ez, mert az időszaki kiadványok minden értékük ellenére sem tudják az igényeket kielégíteni. Terveinkben szerepel, hogy Magyarországon jelenne meg irodalmi folyóiratunk, közös szerkesztőség létrehozásával. A kinyomtatott példányok többségét azután a Kárpátalján terjesztenénk. Ha ez a terv valósággá válik (a remény megvan rá), akkor irodalmunk nagykorúsítását is remélhetjük. Szócső nélkül ez alig lesz lehetséges. Maradva a témánál, felvázolnák röviden a kárpátaljai magyar irodalom történetét? Amint már említettük, irodalmunk kezdetét Balla László verseskötetének megjelenése jelenti. Az azóta eltelt időszakot — kicsit önkényesen — három szakaszra lehet osztani: a kezdettől 1969-ig; 1969-től 1980-ig; 1980-tól jelenünkig. Es a József Attila Irodalmi Kör?
