Irodalmi Szemle, 1989
1989/7 - NAPLÓ - Zalabai Zsigmond: Csanda Sándor 1927—1989
lomnak, a törökellenes és kuruc harcok költészetének; a szlovákiai magyar irodalom két háború közötti szakaszának; a magyar nemzeiségi irodalmak közötti kapcsolatrendszernek; s a lezárt történelmi korszakok kutatása mellett volt egy időszakod, amikor részt kértél irodalmunk jelenidejéből is, kritikusként járulva hozzá egy bontakozó írásbeliség önszemléletének az alakításához. Életutad sok iránya, munkásságod sokszínűsége természetszerűen hozza magával, hogy most, amikor utoljára szólok hozzád, tisztem szerint több intézmény és szervezet nevében kell megnyilatkoznom. Búcsúzom tőled a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Kara vezetésének a nevében; búcsúzom a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének: egykori kollégáidnak, barátaidnak a nevében. Búcsúzom a Szlovákiai írók Szövetsége vezetőségének, s búcsúzom a Magyar Szekció vezetésének és teljes tagságának: írókollégáidnak a nevében. Barátunk, kollégánk, írótársunk, Sándor! Néhai Csanda Sándor! „Kezében óriás rostával / Áll az Idő / És rostál egyre, / Világokat szed és rostál ki / Vidáman és nem keseregve..Az Idő lehet közömbös, közönyös, szenvtelen; érzéketlen, mint a kő. Az ember, akiről megmondatott, hogy halálnak halálával hal, közömbös, közönyös, szenvtelen nem lehet. Akik most köréd gyűltek, szívük a gyászé. És az emlékezésé. S a hité, hogy az Idő rostáján fennmarad munkásságodból mindaz, ami érték, mindaz, ami megőrzésre méltó. Szülőföld és irodalom — írtad egyik könyved címéül. Fogadjon be, aminek kultúrtörténeti hagyományait oly elkötelezetten kutattad: a szülőföld. Őrizzen az irodalom emlékezete. Nyugodj békében. Zalabai Zsigmond
