Irodalmi Szemle, 1989
1989/1 - FÓRUM - Liszka József: Az Új Mindenes Gyűjtemény és a szlovákiai magyar néprajzi tudományosság
Liszka József Az Uj Mindenes Gyűjtemény és a szlovákiai magyar néprajzi tudományosság Az Új Mindenes Gyűjtemény most kialakulóban lévő új szerkesztéspolitikai elveinek a megvalósítása . előtt, tájékozódásul és okulásul szükséges áttekintenünk az eddig megjelent hat kötet eredményeit, tanulságait. Jómagam, lévén a néprajzi tárgyú írások szerkesztőbizottsági gondozásában érdekelt, most mindössze az eddigi kötetek néprajzi közleményeinek újraolvasása kapcsán kikristályosodott gondolataimról számolok be. . .:«• Az érintett kötetekben alig tíz néprajzi tárgyú dolgozat látott napvilágot, ami nem nagy szám (bár ha figyelembe vesszük, hogy ezek lényegében négy kötetben jelentek meg — lévén a 4. tematikus régészetitörténeti összeállítás, az 5. pedig a komáromi múzeum százesztendős jubileumára k adott —, akkor tsztesen arányos képvi- so étről beszélgetünk), mégis sok minden megállapítható belőlük, hiszen jól visszatükrözik azokat a sajátosságokat, amelyek végső soron egész néprajzi írásbeliségünket is jellemzik. Mivel az új koncepció szerint az Oj Mindenes Gyűjtemény — a szerkesztésben remélhetőleg aktívan részt vevő szerkesztőbizottság segítségével — az egyes, elsősorban hungarológiai jellegű szakterületek tudományszervezési orgánuma, erjesztője, műhelye szeretne lenni, a kérdést ezekben a szélesebb összefüggésekben is meg kel,l majd vizsgálni. Kezdjük azonban az eredmények, a tanulságok összefoglalásával, majd azok ismeretében, a lehetőségeket is figyelembe véve, nézzük meg, mit tehetünk a jövőben — és hogyan. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy annak idején az Oj Mindenes Gyűjtemény 3. kötetének megjelenése kapcsán a Hétben közzétett kritikámban a kiadvánnyal kapcsolatos általánosabb érvényű problémákat is számba vettem. Akkori megállapításaimmal — bár fogadtatásuk korántsem volt egyértelműen pozitív — az írást most újrao(lvasva továbbra is teljes mértékben azonosulni tudok, így néhányukat ebben az áttekintésben is értékesíteni szeretném.) A probléma felfejthető egyrészt az egyes írások mint egyedi, különálló alkotások értékelése segítségével, másrészt az egész eddigi szerkesztéspolitikai koncepció szemrevételezése révén. Kezdjük az előbbi szemponttal, amellyel kapcsolatban rögtön meg kell jegyeznem, hogy az általánosabb, jövőbeni munkánk során hasznosítható tanulságokat igyekeztem megtalálni, ezért az egyes írásművekre konkrétan nem utalok majd. Megállapításaim zöme negatív előjelű ugyan, ami a szerzők kilétének szemérmes elhallgatását akár bizonyos fokú alibizmusnak is minősíthetné, holott csak arról van sző, hogy mostani célunk a jövőbeni munka javítása és nem az elmúltak fölötti hosszadalmas rágódás, s pláne nem a fölösleges, utólagos kipellengérezés. Ahhoz, hogy valamely írásművet tárgyilagosan ítélhessünk meg, tisztán kell látnunk először is azt, hogy mi a küldetése, kinek íródott. A műfaji keretek meghatározása után már bátrabban vállalkozhatunk az ítéletalkotásra is. Az Oj Mindenes Gyűjtemény esetében azonban nem teljesen egyértelmű az edd-giekben deklarált műfaji besorolás. A sornyitó kötet így határozza meg a sorozat küldetését: „Szlovákiai magyar szerzők társadalomtudományi dolgozatait tartalmazó évkönyv, amely elsőként vállalkozik arra, hogy fórumot biztosítson az önismeretünket gazdagító tudományosságnak, a szülőföldünk valóságát vizsgáló történeti, helytörténeti, művelődés- és gazdaságtörténeti tanulmányoknak, a nemzetiségük néprajzával, demográfiájával, szociológiájával foglalkozó dolgozatoknak.” Az idézetből inkább a témáknak az a köre rajzolódik ki, amellyel az induló sorozat a jövőben foglalkozni kíván, és nem
