Irodalmi Szemle, 1989

1989/7 - Simkó Tibor : Lösz (Első rész]

nap mint nap, az állomásra és vissza, egészen addig, amíg egy szép október végi napon, lekésve a félnyolcas vonatot, örökre meg nem makacsoltad magad, hogy márpedig te inkább semmilyen iskolába nem fogsz járni, de a sürögibe akkor se mész többé, aminek a következményeképp apu a nadrágszíjával jól elverte rajtad a port, anyu meg leutazott Ispilángra, s az ott egy évvel előbb létesített gimnázium igazgatójával elintézte, hogy novembertől már az ispilángi suli diákja lehess>, amikor csaknem két hónapon át Libaj és Sürög közt zö- työgtetted magad, kellett, hogy legyen táskád, hisz az állomásra mindig futottál, nemegyszer a már mozgó vonatra préselted föl magad, Libaj volt az utolsó állomás Sürög felé, a járási székhelyre utasok százait hordta be a kis motorvonat, rohanás, ugrálás, kapaszkodás közben elpotyogtattad volna a könyveidet, füzeteidet, ha nincs valamilyen táskád vagy szatyrod, mindegy, nem lényeges, valamelyik zsebedben <vagy a táskádban> volt egy lapozható Csehszlovákia- térkép, egy iránytű < ezeket Nagyszombatban vásároltad a nyugati határra való indulásod előtt; de miért ott? — Ispilángon nem árultak ilyesmit?, vagy nem akartál gyanúba keveredni? > meg a Šumava részletes térképe <ezt már Táborban vetted, útközben Nyugat felé, látod, Táborban is átszálltál, sok időd nem lehetett, a város főteréig nem jutottál el — igaz, abban a lelkiállapotban talán nem is igen voltál kíváncsi rá —, csak a pályaudvarhoz közelebb eső negyedet nézegetted, az megnyerő benyomást tett rád, arra viszont már nem emlékszel, hogy az állomásépület falán olvasható Masaryk-jelmondat — „Tábor je náš program!” — akkor villant-e a szemed elé, vagy csak évekkel később, amikor katonaként jártál arra — vagy még később, amikor a Táborban katonáskodó öcsédet fölkeresni fordultál meg ott' —, s ha akkor, vajon megértetted-e, mire céloz, mert a huszitákról tanultatok ugyan, de hogy mit és mennyit, az szintén kipárolgott a fejedből, bár nincs kizárva, hogy a Táborral kapcsolatos Masaryk- idézetet még a gimiben hallottad, a hihetetlenül vékony, lapos hasú történelem- tanárnőtől, akiről föltételezhető, hogy tisztelte a volt elnököt, vagy a diritől, akire akár fogadni is mernél, hogy tisztelte>j, a sušicei börtön szűrőcellájában talán nem is érdekelt, mi fog történni, mint ahogy már a szökés előtt [ó, szökés! — az elutazásod előtt] napokon, heteken, hónapokon keresztül inkább a múlt, mint a jelen, értsd: a te múltad, a ti múltatok, az, amelybe bele- sztilettél, amelyet gyerekkorod óta megszoktál és magától értetődőnek tartottál

— ezért nem tudhatod, mi tanultatok a huszitákról: a cseh történelem, a csehszlovák tankönyvekből tanult történelem más volt, mint az, amit Komáromban tanultál, s így tulajdonképpen válaszút előtt találtad magad: vagy hátat fordítasz a Komáromban, Étyben, Dobogóörsön tanultaknak, az Oj Idők Lexikonában és másutt olvasottaknak [pedig az Oj Idők Lexikonáról, gyerek- és serdülőkorod értesüléseinek eme kiapadhatatlan tárházáról egyszer valami tanfelügyelő-féle jelentette ki az ispilángi <szlovák> gimiben — polgárinevelés- órát tartott?, vagy csak úgy beszélgetett veletek? —, hogy a legkorszerűbb olyan lexikon, amelyhez Szlovákia olvasóközönsége is könnyen hozzáférhet], mindannak, amit könyvekből, folyóiratokból, családi, rokoni, baráti beszélgetésekből, rádióközvetítésekből, filmekből, színdarabokból, egyéni tapasztalatokból, meditációkból, ábrándozásokból, álmokból fölépíthettél magadban [ám ha mindennek hátat fordítasz, mi marad benned?; hisz akkor a magad megélt tizenhattizennyolc évét is eldobhatod, akkor önnönvalódat téped ki tövestül, akkor egész addigi életedet — és a szüleidnek és azok szüleinek az életét, egész családfádat, egész nemzeted múltját — vagy kénytelen elfelejteni!] — vagy pedig lehetőleg minél csekélyebb fertőződéssel igyekszel átvészelni a jelent, azt, ami pillanatnyilag körülvesz, ezt az efemer, tiszavirág-életű világot, amelynek úgy sincs — mert nem lehet — jövője, amely csupán addig létezhet, amíg egyszer s mindenkorra ki nem derül a szent igazság; tertium non