Irodalmi Szemle, 1989
1989/7 - Simkó Tibor : Lösz (Első rész]
Simkó Tibor Lösz (Első rész] Tulajdonképpen miért is mondtad a sürögi bírónőnek, hogy nem, nem a papi neveltetésed miatt akartál kiszökni? Amikor beszóltak érted a korszerű cál- lába (korszerű? — mindenesetre korszerűbb, de egyben sivárabb is volt azoknál, amelyekben azelőtt laktál: a sušicei börtön minden idegensége ellenére [nem szereted a cseheket] valahogy egyetlen óriási családnak számított, először is, mert zsúfolásig tömve volt „kopečkáŕokkal”, javában virágzott a nyugatra szökések divatja: amikor bezárult mögötted az ajtó, és kívülről ráfordították a kulcsot, talán nyolcán nyüzsögtetek odabent, de meglehet, hogy tízen, tizenöten, mit tudtad te, törődtél is akkor a külvilággal, megszakadt benned valami, igen, talán egyfajta megkönnyebbülést is tapasztaltál magadban, mint amikor a túlfeszített húr elpattan, vége, gondoltad, a fenét gondoltad, csak érezted,, valahol mélyen a tudatod alatt, vége, hogy mi lesz, az jóformán nem is érdekelt, mint ahogy a szökés előtt [no hiszen, nagy szökés, fölülni a vonatra, vagy ötször átszállni, egy álló napig bumlizni sose-hallott-nevű vicinálisokon, aztán kivitetni magad busszal egy határ menti faluba, negyvenkilenc áprilisában, amikor a határzónában már csak külön igazolvánnyal volt szabad közlekedni, és te ezt nyilván tudtad, vagy legalábbis sejtetted, nem te voltál az első, aki az ispilángi <szlovák> gimiből <hol volt akkor még a magyar!> megkísérelte a szökést, mit a gimiből — a kastély földszintjén berendezett intriből, hisz azok a nyolcadikosok, akik még negyvennyolc elején megpróbáltak kiszökni, mind — vagy csaknem mind — a kastélyban laktak, a ti folyosótokon, aztán később, talán negyvennyolc őszén lehetett, vagy a rákövetkező télen, az egyik osztály- <és szoba-> társad is útnak eredt, őt is elkapták, akárcsak az előző évi nyolcadikosokat, de akkor még nem csináltak az ilyesmiből hűhót, az osztály- <és szoba-> társadat ki se dobták az iskolából, csak az intriből, s csak a nyilvános tanulástól tiltották el, mint magántanuló tovább szerepelt az osztály névsorában, igaz, a bácsikája jogász volt Ispilángon, ügyvéd vagy közjegyző, de a hónapokkal előtte elfogott nyolcadikosoknak is megengedték az érettségit, ők is magántanulókként búcsúztak el a sulitól, mindegy, nem ide tartozik, csak az a „szökés” fest furán, még ha titkoltad is, ha nem is szóltál róla senkinek, a szökésben benne érezni a bujkálást, te viszont csak fölültél a vonatra, aztán vagy ötször átszálltál, télikabát rajtad, gumiköpeny a karodon, a kezedben talán aktatáska, bár meglehet, még az se, persze, persze, honnan is lett volna, a suliba se hordtál aktatáskát, a könyveidet a hónod alatt cipelted, mármint Ispilángon, mert csak a kastély telkén kellett átfutnod, s máris a gimi udvarán találtad magad, ámbár nincs kizárva, hogy volt valami táskád, hisz amikor két hónapig Sürögre jártál be vonattal Katáncsról <miután Béla Üj- várott negyvenhétben leérettségizett, anyu — meg apu? —, abból kiindulva, hogy negyvenöt óta már te is megtanulhattál szlovákul, tehát a tiszta szlovák sürögi gimiben is helytállhatsz, rávett — rávettek? — vagy rád parancsolt — rád parancsoltak? —: iratkozz át Sürögve, hogy odahaza lakhass, hogy ne kell
