Irodalmi Szemle, 1989
1989/1 - FÓRUM - Kövesdi János: Thália istennő rázós szekerén ülve ... (Kerekasztal-beszélgetés a kassai Thália Színpadról)
munkásságát.” Hogyan látják a rendezés s a rendezők kérdését? Milyen volt s ma milyen az együttműködés a vendégrendezők és a Thália Színpad között? KMECZKÖ MIHÁLY: A magyarországi vendégrendezők időszaka nagyjából az 1977/80- as idény végéig — tehát három évadon át tartott. Közben egy sajátos kísérlet kezdődik: rendezni kezd Csendes László, a Thália Színpad vezető színésze, egy szlovákiai vendégrendező is dolgozik a Tháliánál: Ivan Ivančo, az eperjesi Ukrán Nemzetiségi Színház tagja. Azután két kísérleti évad következik: 1980/81-ben a vendégrendezők fokozatosan kiszorulnak a Tháliából. Dolgozni kezd Gágyor Péter rendező és Szigeti László dramaturg; kísérletet tesznek a kommersz színházi eszménytől való eltávolodásra. Az 1981/82-es évadban a Tháliánál rendezni kezd Daniela Kapitáüová; Csendes László immár 3. rendezését abszolválja. A társulat erőfeszítéseket tesz saját rendezők szerzésére. Majd egy újabb átmeneti időszak jön, amely ezúttal csupán egyetlen évadon át tart. Ebben, az 1982/83-as szezonban négy Matesz-rendező rendez a Tháliánál: Gágyor Péter, Horváth Lajos, Daniela Kapitáüová és Konrád József. Horváth Lajos — a társulat egykori színésze, a prágai DAMU rendező szakos hallgatója — Ibsen Babaotthon című művével [Nóra] abszolválja diplomarendezését a Thália színpadán. Gágyor és Szigeti távozni kényszerülnek a társulattól. A „Horváth-korszak” az 1983/84-es szezon kezdetétől az 1985/86-os idény végéig — három évadon át tart. Horváth Lajos kísérletet tesz a Thália „saját arculatának” megteremtésére. Az első évadban Kapitáüová a társulat másik rendezője, aki az idény végén kilép a Matesz kötelékéből. A második évadban Illés István magyarországi és Miro Procházka szlovák rendező dolgozik még a Tháliánál. A harmadik évadban Horváth három darabot rendez, s rajta kívül Procházka egyet. Aztán Horváth Lajos megválik a Thália Színpadtól és az 1986/87-es szezontól a komáromi társulatnál működik. Az 1986/87-es évadban egyetlen saját rendezője sincs a Tháliának. Végre van viszont saját dramaturgja. A nagyméretű fluktuáció és a meghatározó jellegű vezéregyéniség hiánya ellenére minden évadnak voltak sikeres vagy érdekes produkciói. A „kulturális jellegű szolgáltatás” tehát — a belső gondok ellenére — (legalábbis a külső szemlélő számára) hol zökkenőkkel, hol zökkenőmentesen, de különösebb fennakadások nélkül folyt tovább. Csak éppenséggel az elvesztett művészi arculatát volt képtelen megtalálni a Thália Színpad... LENGYEL FERENC: A Thália Színpad színészgárdája úgy-ahogy újra együtt van. Most már el lehetne kezdenünk az igényesebb, komolyabb munkát, csak az a nagy bökkenő, hogy nincs állandó saját rendezőnk. Nagy reményekkel küldtük a főiskolára Horváth Lajost, de sajnos elszámítottuk magunkat... Tehát bizonyos értelemben ott vagyunk, ahol voltunk, még ma sincs rá biztosíték, hogy végre kialakult a saját színházi arculatunk. A Tháliának éveken át azért nem alakulhatott ki a sajátos profilja, mert szinte minden darabot más rendező rendezett. Jelenleg megint ott tartunk, hogy minden darabot más rendez. Ehhez még egy megjegyzést: abba sem igen volt beleszólásunk, hogy ki jön ide rendezőnek vagy rendezni... KÖVESDI SZABÓ MARIKA: Ha jó vendégrendezőt kapunk, akkor azt hiszem, az együttműködés is jó. Mert nem mehet a társulat kárára, ha egy új rendező új vért, új színt hoz magával a társulat életébe, munkájába. LENGYEL FERENC: Ha egy társulatnak állandó rendezője van, akkor általában három darabot rendez évente. Egy vendégrendezője mindig volt a Tháliának még Beke Sándor idejében is. GOMBOS ILONA: Gágyor Péter, akitől egyébként nem váltunk el rosszban, köntörfalazás nélkül kijelentette, hogy ő nem szeret olyan színészekkel dolgozni, akiknek saját kialakult egyéniségük van. Mert az ilyen színész gondolkodik, azt szeretné, ha az ő egyéni elképzelései is érvényesülnének egy-egy szerep megformálásánál, s az efféle színészi magatartás egyszerűen zavarja őt. Akkor nem tudom, nem egészen értem, mit akart a társulatunknál. KMECZKÖ MIHÁLY: Az elmondottakhoz hadd tegyek még le egy adalékot a (vendég)- rendezők és a színészek ügyében. A szerepmegközelítésnek nagy általánosságban két módja van: az analitikus és a szintetikus módszer. Ennek alapján ismerünk szintetikus vagy analitikus színésztípusokat. A szintetikus típust olykor ösztönös színésznek is szokás nevezni, de ez ellen az „osztályozás” ellen általában tiltakoztak a kollégák, mert valami folytán az a nézet alakult ki bennük, hogy az ösztönös-szintetikus típus valamilyen alsóbbrendű, kevésbé értékes színészfajta lehet. Pedig csupán arról van szó, hogy
