Irodalmi Szemle, 1989
1989/6 - HOLNAP - N. Tóth Anikó: A hetedik ing; Variációk egy témára (kisprózák)
N. Tóth Anikó A hetedik ing Csak úgy egyhangúan folyt az életünk; apánk napjában kétszer világgá ment, mert megsértődött, ha anyánk kissé felemelte a hangját. Anyánk meg minden délután felvette menyasszonyi ruháját, amely ugyan már több helyen elszakadt az idők folyamán, s anyánknak egyre távolabb kellett lépnie a tükörtől, hogy teljes pompájukban nézegethesse terebélyes idomait, de még így is gyönyörű volt. A bátyám napközben a szénapadláson heverészett, este meg lányok után kujtorgott. A húgom öltöztette-vetkőztette bábuit, naponta tízszer lefektette őket aludni, és semmi más játék nem érdekelte. Nyanya-Banya meg, aki velünk lakott és olyan rút volt, hogy féltünk elmenni mellette, egész napját a konyha legsötétebb sarkában gubbasztotta át. Én voltam az egyetlen a családban, aki értelmes dolgokkal töltötte az idejét: figyeltem a virágok növekedését, fütyörésztem a madarakkal, és délutánonként nagyokat gondolkoztam az élet bölcsességeiről a kert végében. Akkor történt változás, amikor az öreg Szini Jóska meghalt. Éppen a házunk előtt halt meg, a szomszédos kocsmából jövet. A felesége halálának harmincadik évfordulóját ünnepelte, s pénze fogytán éppen haza indult, de hazáig már nem vitte el a szesz, hogy legalább ne világ csúfjára pusztuljon bele mindennapos tivornyáiba. A húgom vette észre; azt hitte, alszik. Egy darabig kelte- gette hangos szóval, majd bajuszcibálással, sőt két jókorát bele is rúgott az oldalába, amit szerintem Szini Jóska józanul sem vett volna észre, mert a húgom alig nyomott tizenöt kilót. De hogy még erre sem mozdult, húgom kicibálta anyánkat a tükör elől a ház elé. Anyánk teljes menyasszonyi pompájában jelent meg, s rögtön tudta, mit kell tennie. Engem átküldött a kocsmába segítségért, a húgomat meg a kertünk mögötti rétre vezényelte. Húgom azt hitte, hogy virágból meg mindenféle füvekből Nyanya-Banya majd valami főzetet kotyvaszt, s attól föléled a Szini Jóska, ezért fontoskodva elrohant. Én hamarosan visszatértem Markos Ferivel meg a barátaival. Akkor vettem észre, hogy Nyanya-Banya is odasántikált Szini Jóska földi maradványaihoz. Biztosan anyánk mondta el neki, hogy mi történt. Én csak azért furcsállottam a dolgot, mert azelőtt Nyanya-Banyát a konyhán kívül sose láttam sehol. Nyanya-Banya csak meg akart győződni arról, valóban Szini Jóska fekszik-e kiterítve a házunk előtt, mert amint jól megnézte, vissza is fordult, hogy elfoglalja a biztonságosan sötét sarkot hatalmas konyhánkban. Anyánk este elmesélte, hogy valamikor Nyanya-Banya volt a falu legszebb lánya, bár ezt a húgommal nemigen hittük el. Gyönyör Ilonnak hívták, és ő tudott a legszebben inget varrni a környéken. Jöttek is a megrendelők mindenfelől, mert egy idő után elterjedt a híre, hogy aki Gyönyör Ilon varrta ingben jár, az boldog lesz világéletében. Gyönyör Ilon meg naphosszat varrta a vakítóan fehér ingeket, s jókedvűen énekelt hozzá, mígnem egy napon beállított hozzá Szini Jóska nagy sötétbarna szemével és mélyen zengő hangjával. Inget szeretett volna magának, varázsinget, mint a többiek. Letelepedett Gyönyör Ilon mellé, hogy megvárja, míg elkészül. Hosszú napokba tellett a varrás, mert
