Irodalmi Szemle, 1989
1989/6 - HOLNAP - N. Tóth Anikó: A hetedik ing; Variációk egy témára (kisprózák)
Színi Jóska nagy sötétbarna szemel megbabonázták Gyönyör Ilont, a cérna összegubancolódott, a tű táncolt ujjai között, a vászon lecsúszott az öléből. S mikor végre eltépte az utolsó szál cérnát, Szini Jóska megkérte a kezét, s azon nyomban esküdni akart. Gyönyör Ilon egy hetet kért, hogy megvarrja menyasszonyi ruháját. Szini Jóska sokáig tartotta hatalmas, sütős-meleg tenyerében Gyönyör Ilon kezét, aztán elment. Nem is nézett az többé Gyönyör Ilon háza felé! Hanem eljegyezte Határ Erzsit, Gyönyör Ilon legjobb barátnőjét. Amikor Gyönyör Ilon megtudta a dolgot, egy este elment Szini Jóskáékhoz, széttépte a varázsinget, amelybe minden szerelmét belevarrta, és megátkozta Szini Jóskát. Másnap reggel, amint Gyönyör Ilon belenézett a tükörbe, döbbenten látta, hogy megráncosodott az arca, elgörbült a háta, haja megőszült és jócskán kihullott, úgyhogy húszéves korában olyan lett, mint a falu legtöpörödöttebb anyókája. Soha többet nem varrt inget, de megfogadta, hogy csak akkor hal meg, ha Szini Jóskát kiterítve látja. Szini Jóskán is fogott ám az átok! Feleségül vette Határ Erzsit, aki kilenc hónap múlva két halott leánykát szült, s maga is belehalt a fájdalomba. Szini Jóska meg bánatában leitta magát a sárga földig, hogy még a temetésen is énekelt, s azóta mindennap a kocsmában üldögélt, eszét-máját elitta. Döbbenten hallgattuk húgommal a mesét, s időnként lestük Nyanya-Banyát, mikor hal már meg. De Nyanya-Banya nem szándékozott elhagyni minket. Sőt másnap úgy tűnt, hogy erőre kapott, mert elősántikált a sarokból az ablak mellé, és varrni kezdett. Húgommal egymásra néztünk, aztán figyeltük az eseményeket. Nyanya-Banya először apámnak varrt egy inget. Apánk azután soha többet nem ment világgá, hanem fazekasműhelyt nyitott a ház végében, és csodálatos köcsögöket meg tányérokat csinált. A második ing anyánknak készült. Anyánk nyomban elrakta pompás menyasszonyi ruháját a padlás egyik hatalmas szekrényébe, kitakarította a házat, és attól fogva finom ebédeket főzött, és madarakat meg virágokat pingált apám köcsögeire és tányérjaira. A harmadik inget a bátyám kapta. Lekászálódott a szénapadlásról, tetőtől talpig megmosdott, aztán elment dolgozni. A negyedik ing a húgomé lett; bábuit szépen egymás mellé ültette a díványon, aztán kijött velem a kert végébe, és megtanulta ő is a virágok nyelvét. Nekem is varrt inget a Nyanya-Banya, de én nem viseltem, mert nekem nem volt szükségem varázsingre. Csak megsimogattam néha a vásznát, mert olyan jólesően hűs volt a tapintása. A hatodik inget a Nyanya- Banya vette föl. Nem szépült ugyan meg tőle, meg sem fiatalodott, de legalább jókedvű lett, és olyan dalokat énekelt, amilyeneket még soha életünkben nem hallottunk. Aztán varrt még egy inget; nagyon sokáig varrta, gondosan, minden öltésre nagyon ügyelve. Az elejére még valami cikornyát is hímzett. Amikor elkészült vele, így szólt: — Isten veletek! — Szini Jóskának viszi az inget — mondta anyáméknak. Mindenki meglepődött a családban, csak én nem, mert kezdettől fogva sejtettem, mire készül Nyanya-Banya. Ahelyett, hogy az ajtón kilépve a temető felé vette volna útját, bement a kamrájába, ahol aludni szokott. Percekig földbe gyökerezett lábbal álltunk. Amikor magunkhoz tértünk és utánamentünk, Nyanya-Banya ott feküdt az ágyán holtan, kisimult arccal, karján szépen összehajtva a Szini Jóska inge.
