Irodalmi Szemle, 1989

1989/6 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (III. befejező rész)

1. ezen a nyelven folyik a köztársaság bíróságainak, hivatalainak, intézeteinek, vállalatainak és szerveinek a munkája, tevékenysége;

2. ezen a nyelven tüntetik fel az államjegyek és a bankjegyek fő szövegét;

3. ez a véderő vezényleti és szolgálati nyelve; a legénységgel való érintkezésben annak anyanyelve is használható.

A legutóbbi rendelkezés kettős követelményből indult ki. Mégpedig hogy megvédje a véderő szolgálati érdekét, valamint hogy az általános védelmi kötelességre és az állam demokratikus jellegére való tekintettel figyelembe lehessen venni a legénység nyelvi felkészültségét. Nem szeretné, hogy a legénység nyelve az „ezred nyelve” szűk fogalom osztrák értelmezésére korlátozódjék.

Az 1. § 1—3. pontjának felsorolása nem enumeratív, hanem demonstratív jellegű. Az

X. § szövegéből kitűnik, hogy a felsorolás általános jellegű, mondhatnám, inkább példaszerű.

A fenti pontokba foglalt feladatokon kívül a csehszlovák nyelv egyéb funkciókat is betöltött. A teljesség igénye nélkül megemlíteném a következőket: ezen hirdették ki a törvények és a rendeletek hiteles szövegét, ez volt a törvényhozó testület nyelve, a tanítási nyelvtől függetlenül valamennyi középiskola és tanítóképző intézet kötelező tantárgyává válhatott, továbbá ez volt a nemzetközi szerződések nyelve. Az a nyelv volt, amelyen megállapították a város- és községneveket, a hivatalos helységneveket. A Csehszlovák Köztársaság nagycímere csak ezen a nyelven tartalmazta a „Pravda vitézi” jelmondatot és a „Republika československá” feliratot. A köztársasági elnök nem tisztán magánjellegű címeres iratait és okiratait e hivatalos nyelven készült kör alakú felirattal látták el: „President republiky Československé”. Úgyszintén államnyelven készültek az érdemrendek és az okmánybélyegek feliratai. Annak ellenére azonban, hogy a végrehajtási rendelet 13. cikkelye értelmében „az ércből, valamint papírból készült csehszlovák fizetési eszközök, nemkülönben az okmánybélyegek” szövegét államnyelven kellett elkészíteni, a papír fizetőeszközök értékét azok hátlapján a Csehszlovák Köztársaság területén élő kisebbségek nyelvén is fel kellett tünteni. A bírói, a pénzügyi, a közigazgatási-műszaki, a tisztiorvosi és az államigazgatás egyes ágazataiban rendszeresített egyéb vizsgákat (könyvtárosi, irodatiszti, jegyzői) államnyelven tartották, azonban azokat a végrehajtási rendelet [az 1926. évi 17. számú kormányrendelet ) 69. cikkelye alapján a jelölt kívánságára részben kisebbségi nyelven is megtarthatták.

Az 1. §-ban feltüntetett állami szervek államnyelven voltak kötelesek hivatalos tevékenységüket végezni, amennyiben a 2. § nem tartalmaz kivételeket. Ez a kötelesség vonatkozik a belső ügyviteli nyelvre is. Ebből az következik, hogy a bírósághoz is államnyelven készült beadványokat kellett benyújtani, ha valamely kisebbségi nyelv használatának a feltételeit nem teljesítették a 2. § szerint.158

A bíróság fogalmát egyébként a végrehajtási rendelet 2. cikkelye tartalmazza, az ügyviteli nyelvről pedig az Alkotmánybíróság 1922. május 19-ei ügyrendje tartalmaz előírást.159

Az államnyelv használatáról szóló rendelkezés a végrehajtási rendelet 51. cikkelye értelmében a külföldi képviseletekre is vonatkozott.

A köztársaság szerveit és azok fogalmát a végrehajtási rendelet 2. cikkelyének 3. bekezdése, a 70. cikkely 3. bekezdése, a 91. cikkely 2. bekezdése határozza meg.

A köztársasági elnököt, mint államfőt, szintén kötötte a nyelvi törvény.

A csehszlovák nyelv mindkét ágának egymás közti viszonyát ^ nyelvi törvény 4. §-a határozza meg. Ennek értelmében a hivatalok rendszerint a cseh nyelvet kötelesek használni a köztársaságnak azon a területén, amely 1918. október 28-a előtt a Birodalmi Tanácsban képviselt királyságokhoz és tartományokhoz vagy a Porosz Királysághoz tartozott. Szlovákiában általában a szlovák nyelv vált használatossá. A törvény még azt is leszögezi, hogy valamely beadványnak cseh nyelvű elintézését egyaránt úgy kell venni, mintha az a beadvány nyelvén történt volna. A rendelkezés Csehszlovákiát lényegében két nyelvterületre, cseh és szlovák nyelvűre osztotta fel.

A törvény 4. §-a csak hivatalokat említ. Rendelkezése tehát a hivatali ügyvitelre vonatkozik. Ebből arra lehet következtetni, hogy e szakasz nem vonatkozik a bíróságokra, az intézményekre stb., csakhogy a „hivatal” fogalmát tágabb értelemben is lehet értelmezni, ugyanúgy, mint minden állami szervet, amely a nyelvi törvény 1. §-a szerint