Irodalmi Szemle, 1989

1989/6 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (III. befejező rész)

fejt ki hivatalos tevékenységet. így aztán a 4. § vonatkozhatik a bíróságokra ugyanúgy, mint az intézményekre, sőt a vállalatokra is.

Az említett rendelkezés viszont semmiképp sem érinti az iskolák tanítási nyelvét. Ezt az 5. § így deklarálja: „A nemzeti kisebbségek tagjai számára létesített minden iskolában azok nyelvén folyik a tanítás, hasonlóképp ezen a nyelven igazgatják a számukra létesített kulturális intézményeket.” E rendelkezés egyébként nem más, mint a Saint- Germain-en-Laye-i szerződés 9. cikkelyének az átvétele.

Különben a nyelvi törvény valamennyi rendelkezése nem egyéb, mint a Saint-Ger- main-en-Laye-i nemzetközi szerződés 7. cikkelyének (az utolsó, azaz 4. bekezdésének) végrehajtása.160 A szerződés szövegét azonban nagyon általánosan fogalmazták meg, s nem tartalmaz semmiféle „hányadot”, amelyet figyelembe kellett volna vennie Csehszlovákiának. Csupán „könnyítésekről” tesz említést („des facilités”). Ezzel kapcsolatban idővel olyan általános nézet alakult ki, hogy a lakosság bizonyos számarányának megállapítása alapjában véve összhangban áll a nemzetközi szerződés szellemével. Minthogy azonban a szerződés 7. cikkelyének 4. bekezdése csupán a bíróságok előtti nyelv- használatról („devant les tribunaux”) tesz említést, és egyetlen szóval sem említi az állami szerveket, mármint a közigazgatás szerveit, végeredményben minden úgy tűnik, mintha a csehszlovák törvényhozás még „többet is adott” volna a nemzetiségeknek, a nemzeti kisebbségeknek, mint amire Csehszlovákia az említett nemzetközi szerződésben kötelezettséget vállalt. Ezzel szemben az az igazság, hogy az említett kisebbségi szerződés 7. cikkelyének 4. bekezdése minden állampolgárnak megengedi, hogy anyanyelvét a bíróság előtt szabadon használhassa. Egyetlen szóval sem említi, hogy az anyanyelv használatának joga csak abban az esetben illeti meg a nem csehszlovák anyanyelvű személyeket, hogy anyanyelvűket mind a bíróság előtt, mind a hivatatlokkal való érintkezésben használják, ha ezek a személyek egy bírósági járásban bizonyos arányban élnek. A szerződés nem zárt ki tehát egy egyszerűbb megoldást, annak lehetőségét, hogy minden állampolgár szabadon használhassa anyanyelvét, korlátozástól mentesen. A „hányad”, tehát a 20 °/o-os hányad bevezetése egy bírósági járásban nem áll összhangban a nemzetközi szerződés szellemével. A szerződés csupán a kisebbségi iskolák felállításának esetére tartalmazza a „hányad” fogalmát, éspedig a 9. cikkely. Ezt azonban nem kellett alaptörvényként átvenni.

A kisebbségi szerződésben csak a bíróság előtti nyelvhasználatról történik rendelke- kezés. Kétségtelen, hogy ez szövegezési hiba. A kötelezettség minden bizonnyal nemcsak a bíróságokra vonatkozik, hanem a közigazgatási szervek előtti nyelvhasználatra is. Erre az álláspontra helyezkedik a csehszlovák nyelvi törvény is, amely nemcsak a bíróságok, hanem a közigazgatási hivatalok előtti nyelvhasználatot is szabályozza. S ez az álláspont az említett egyedül lehetséges nézetek hallgatólagos elismerése.

Az alkotmány levél legutolsó szakaszában, tehát a 134. §-ban, találkozunk azzal a deklarációval, amely szerint Csehszlovákiában „Az erőszakos elnemzetietlenítés semmiféle formája nincs megengedve”. Ezt a tilalmat átalánosan kell érteni. Tehát nem csupán a nemzeti kisebbségek tagjaira vonatkozik, hanem a csehszlovák nemzet tagjaira is. Félreérthetetlenül azt feltételezi, hogy erőszakos elnemzetietlenítés a Csehszlovák Köztársaságban nemcsak a többségi nemzet, a csehszlovák nemzet, hanem a nemzeti kisebbségek részéről is számításba jöhet. A csehszlovák jogi szakirodalomban olyan tevékenységet értettek erőszakos elnemzetietlenítésen, amellyel valakit akarata ellenére arra kényszerítenek, hogy más nemzet tagjává váljék.

Az elnyomás formája többféle lehetett, egyebek közt gazdasági és politikai jellegű. Továbbá történhetett iskolák megszüntetésével, vallási megfélemlítéssel stb. Viszont nem lehetett erőszakos elnemzetietlenítésként venni valamely nemzetiség erőszakmentes propagandáját.161

Az alkotmányjogi bizottság megítélése szerint a 128—132. szakasz rendelkezései, valamint a 134. § deklarációja elég védelmet jelentett valamennyi nemzet, nemzeti kisebbség számára.162 A csehszlovák nemzet — úgymond — alapelvének tekintette, hogy erőszakkal ne olvassza magába más nemzetek tagjait. Ezzel szemben áll a nemzeti kisebbségek véleménye, ami a Csehszlovák Köztársaság első két évtizede alatt nem változott meg.

Az alkotmány levél 134. §-ának első mondata tulajdonképpen ún. lex imperfecta, azaz olyan jogi norma, amely ugyan kötelességet állapít meg, de megfelelő szankció