Irodalmi Szemle, 1989

1989/6 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (III. befejező rész)

egyházakhoz való viszonyával. Ezek a szakaszok azt tükrözik, hogy az állam és az egyházak szétválasztása nem történt meg az alkotmánylevélben. Csak kísérlet történt erre. A kormánynak eredeti törvényjavaslata szerint a 121. §-ban ezekkel a szavakkal kellett volna kimondania a szétválasztást: „Mezi státem a cirkvemi budiž zaveden stav odluky.” S erre való tekintettel és ezzel összefüggésben volt megfogalmazva a 119. és a 123. szakasz is. E mondat elfogadása azonban megoldhatatlan nehézségbe ütközött egyes pártoknál. Az alkotmányjogi bizottságban pedig olyan felháborodás fogadta a javaslatot és olyan éles vita kerekedett, hogy annak eredményeként végül is az egész szakaszt törölték, s így került az alkotmányba a következő, lényegében felesleges mondat: „Svoboda svšdomí a vyznaní je zaručena.” Így történt, hogy az alkotmánylevél deklarálja a lelkiismereti és vallásszabadságot, de nem egészen világos, hogy tulajdonképpen mire vonatkozott a 121. § garanciája. Kérdéses ugyanis, vajon csak a „lelkiismeret” és a „vallás” megnyilvánulásaira, azok mindegyikére vonatkozott-e, vagy egyúttal a vallásnélküliségre is? Mert erről egyetlen szóval sem történt benne említés.

A fentieket egybevetve megállapíthatjuk, hogy az alkotmánylevél 121., 122. és 134. szakasza garantálja a teljes lelkiismereti és vallásszabadságot, továbbá valamennyi vallásfelekezet teljes egyenlőségét. Az igaz, hogy az alkotmánylevél nem különböztet meg kimondottan államilag elismert és nem elismert vallásfelekezeteket, amint azt az 1867. évi 142. R. z. számú alaptörvény tette, de valamiféle különbség mégis fennállt közöttük, főképp a régi jogszabályok hatályban maradása következtében.138

Megjegyzem, az alkotmánylevél 122. §-a tulajdonképpen a Saint-Germain-en-Laye-i kisebbségi szerződés 2. erkélyéből ve:te át a 2. bekezdést. Egyébként a 121., a 122., a

123., a 124. és a 125. szakasz rendelkezései alapjában véve nem változtattak azon a helyzeten, amely az Osztrák—Magyar Monarchiában alakult ki. Hasonlóságot mutatnak az említett 1867. évi alaptörvény 14 , 15. és 16. cikkelyével, esetleg a 17. cikkely

4. bekezdésével. Akadnak ugyan eltérések, ezek azonban csekélyek és jelentéktelenek. A gyakorlat is ezt igazolta.137

Az ötödik fejezetből még két szakasz marad hátra. Mind a kettő különös jellegű.

Az első, a 126. § deklarálja, hogy „A házasság, a család és az anyaság a törvények különös védelme alatt áll”. Ezt a szakaszt olyannak vélték, mint amelynek egyáltalán nincs normatív jellege és jelentősége. Inkább csak a törvényhozó óhaját látni benne, mintsem a házasság, a család és az anyaság jogi intézményének védelmét. Természetesen minden Jogi és anyagi biztosíték nélkül. Tehát az alkotmánylevélnek ez a deklarációja nem volt egyéb, mint egy ünnepélyes, de csupán üres szólam.

A második szakasz állampolgári kötelességet tartalmaz. Csupán egyetlenegyet. A 127. § minden állampolgár kötelességévé teszi, hogy katonai kiképzésben részesüljön, ha arra alkalmas, s hogy védje a hazát.138

Egyébként köztudomású, hogy az állampolgári kötelességek általában nem szoktak helyet kapni a polgári alkotmányokban.139

XI. A kisebbségek védelme

A nemzeti, a vallási és a faji kisebbségek védelmével kapcsolatos az alkotmánylevél hatodik fejezete. A törvényhozó az 1919. szeptember 10-én Saint-Germain-en-Laye-ben aláirt kisebbségi szerződés rendelkezéseinek túlnyomó többségét átvette, s ebben a fejezetben rögzítette. .

A védelem az említett három közül lényegében két kisebbséget érint, mégpedig a nemzeti és a vallási kisebbséget. Jellemző, hogy a vallási kisebbségek azonos helyzetbe kerültek a nemzeti kisebbségekkel mind a szerződésben, mind az alkotmánylevélben, bár a kettő között fennálló különbség már első tekintetre látható, s közös nevezőt sem lehet köztük találni. Arra vonatkozóan azonban, hogy mit kell nemzeti, vallási és faji kisebbségen érteni, sem a kisebbségi szerződésből, sem pedig az alkotmánylevélből nem lehet egységes következtetést levonni. Az alkotmány a nemzeti kisebbségek meghatározására a következő fogalmakat tartalmazza: faj és nyelv (106. §, 128. §), nemzetiség, nyelv és faj (130. §), más nyelv, mint a csehszlovák (131. §), nemzeti és nyelvi kisebbség (132. §). Tehát lényegében három fogalommal érvel: nemzetiség, nyelv és faj. Közülük legkevésbé a nemzetiség fogalom világos. A törvényhozó nyilvánvalóan a kulturális közösség fogalmát értette rajta, amely a közös nyelvvel és a közös szárma