Irodalmi Szemle, 1989

1989/6 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (III. befejező rész)

közrendet. A sajtóval egyébként több törvény függött össze.129 Érzékenyen azonban mindenekelőtt az 1920. évi 300. számú törvény 10. §-a érintette.

Az említett 1920. évi 293. számú alkotmánytörvény 13. §-a a törvényhozó számára lehetőséget nyújtott, hogy egy közönséges törvénnyel határozza meg, milyen mértékig korlátozhatók a 2—9. § és a 11. §, valamint az alkotmánylevél 113. §-ának rendelkezései. Annak ellenére azonban, hogy tárgya szerint az alkotmánylevél rendelkezései csak a személyi szabadságra, a magánlakás sérthetetlenségére és a levéltitok tiszteletben tartására vonatkoztak, mégis lehetővé tették a sajtószabadság, a gyülekezési és az egyesülési jog korlátozását is. Ezeket a korlátozásokat azonban az alkotmánylevél 113. §- ának 3. bekezdése is tartalmazza, annak ellenére, hogy az 1920. évi 293. számú alkotmánytörvény 13. §-ának és az alkotmánylevél 113. §-a 3. bekezdésének, valamint az 1920. évi 300. számú törvény 1. §-ának terminológiája között nincs összhang.

Igaz, ebben a szakaszban, tehát a 113. §-ban három jogi intézményt rögzít az alkotmánylevél: a sajtószabadságot, a gyülekezési jogot és az egyesülési jogot, azonban a sajtószabadság nem függ össze közvetlenül a gyülekezési és az egyesülési joggal.130 Egyébként a gyülekezési szabadságnak, a gyülekezéshez való jognak nagy a politikai jelentősége. Ezért is állt mindig a politikai küzdelmek középpontjában.

Ezekhez kapcsolódik az alkotmánylevél következő, 114. §-a az ún. koalíciós jogról. Ugyanis az alkotmány levél 114. §-a — osztrák példa szerint — tartalmazza az egyesülési jog egyik faját, amely összefügg a munka- és gazdasági viszonyokkal.131

E helyt kell említést tenni arról is, hogy az alkotmánylevél kifejezetten nem tiltotta a sztrájkot, de nem is engedélyezte. Később azonban nem zárta ki a lehetőségét.

Említettem az imént, hogy az alkotmánylevél kifejezetten nem zárta ki a sztrájkot mint „a munka- (munkavállalói) és a gazdasági viszonyok védelmének” egyik lehetséges eszközét, amikor a 114. § 1. bekezdésében lefektette: „Právo spolčovací k ochra- né a podpofe pracovních (zaméstnaneckých) a hospodárskych pomérü se zaručuje.” Ebből arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a sztrájk szervezői és résztvevői nem voltak felelősségre vonhatók büntetőjogilag, viszont szerződéses kötelezettségük megsértése következtében a polgári jogi felelősségük megmaradt.

Az alkotmánylevél 114. szakaszát olyannak tartották, amely vonatkozik a munkaadók (kartellek stb.) koalíciójára is.

A 114. § 2. bekezdését, amely megtiltotta a koalíciós jog realizációjának szándékos megsértését, több mint egy évvel később, 1921. augusztus 12-én kiegészítette a 309. számú törvény. Történt pedig mindez annak ellenére, hogy a 114. szakaszban utalás sem történt arra, hogy a 2. bekezdés rendelkezését majd ki lehet egészíteni egyszerű törvénnyel.

A gyülekezési és az egyesülési jog gyakorlásával kapcsolatban a cseh országrészekben az osztrák, Szlovákiában és Kárpátalján a magyar törvények voltak hatályban,132 minthogy a gyülekezési és az egyesülési jogról folytatott tárgyalásokat nem koronázta siker.

Az alkotmánylevél 115. §-a szerint a petíciós jog mindenkit megilletett. A magánszemélyeket éppen úgy, mint a jogi személyeket. Közérdekű panasszal minden polgár fordulhatott a nemzetgyűléshez, a két kamara egyikéhez vagy azok szerveihez. Az nem volt fontos, hogy a beadványok törvényhozási kérdésekkel foglalkozzanak. A képviselőház vagy a szenátus elnöksége szabad mérlegelés szerint válaszolhatott a petíciókra, de fontosságuk szerint azokat át Is adhatta az illetékes bizottságnak, illetve elintézés nélkül irattárba helyezhette.

Az ügyrend 75., illetve 74. §-a szerint csakis írásbeli kérelmeket volt szabad beadni. Bizonyos beadványokat az ügyrend 71. §-ának 2. bekezdése szerint nem volt szabad megtárgyalni: anonim beadványokat, a ház tárgyalásával, a tisztségviselőkkel és tagjaival kapcsolatos tiltakozásokat. Az idézett jogszabály egyenesen tiltó rendelkezést tartalmazott.

Amennyiben a kérelmet — fontosságának megfelelően — valamelyik bizottság kapta meg, az vagy maga válaszolhatott rá, vagy jelentést adhatott a háznak (javaslattal együtt), esetleg irattárba helyezhette elintézés nélkül. Megjegyzem, az alkotmány levél 115. §-a szerint a polgárt csak annak a joga illette meg, hogy petíciót adhatott be, de az már nem, hogy azt megtárgyalják vagy elintézzék.

Az alkotmány levél 116. §-a biztosította a levéltitok tiszteletben tartását azzal, hogy