Irodalmi Szemle, 1989
1989/6 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (III. befejező rész)
A köztársasági elnök hatáskörébe tartozott az is, hogy összehívja, elnapolja és feloszlassa a nemzetgyűlést, s a házak ülésszakát berekesztettnek nyilvánítsa. Az elnök kötelességei közé tartozott még, hogy mindkét házat tavaszi és őszi ülésszakra hívja össsze. A tavaszinak márciusban, az őszinek októberben kellett kezdődnie.109 3. A kormány (a minisztériumok és a közigazgatás alsóbb szintű szervei) Az alkotmánylevél rendelkezései szorosan összefüggnek az ideiglenes alkotmány novellájával. Némelyek csaknem változatlan szövegezésben kerültek át az alkotmánylevélbe. A kormányról szóló tizenöt szakaszból (70—84. §) négy foglalkozik a köztársasági elnök kompetenciájával. A többi a kormánynak a nemzetgyűléssel való kapcsolatával függ össze. Magát a kormányt tulajdonképpen aránylag kevés rendelkezés érinti. A kormány, mint testületi orgánum, jelentette a miniszterek összességét, élén a kormány elnökével. Tehát eltért azoktól a külföldi példáktól, amelyek szerint a kormányt a miniszterek és a köztársasági elnök alkotják, s nem volt azonos az akkori francia példával sem. Mint ismeretes, Franciaországban két testületet különböztettek meg, mégpedig a „conseil au cabinet”-et és a „conseil des ministres”-t. Az előbbi ülésein a köz- társasági elnök nem szokott részt venni, az utóbbinak pedig ő vezette az üléseit. A 82. és a 83. §-ból azonban nem lehet a francia példa analógiájára következtetni. Az igaz, hogy e szakaszok szerint a köztársasági elnöknek joga volt jelen lenni és vezetni a kormány üléseit, továbbá a kormánytól és az egyes miniszterektől írásbeli jelentést kérni a hatáskörükbe tartozó bármely ügyről, de ez még nem jelentette a francia példa egyszerű lemásolását. Az elnök azonban sohasem szavazhatott, mert nem volt tagja a kormánynak.110 Jogában állt viszont, hogy értekezletre hívja meg az egész kormányt vagy annak egyes tagjait. Ilyen alkalomkor az elnök közölhette velük a kifogásait, és tanácsot adhatott nekik. A köztársasági elnök rendszerint csak akkor kért jelentést a kormánytól és annak tagjaitól, amikor el akarta érni, hogy egy fontos törvényjavaslatot előbb kapjon kézhez, mint a nemzetgyűlés. A Csehszlovák Köztársaság alaptörvénye Prágát jelölte ki a kormány székhelyéül. A kormány elnökét és tagjait, a minisztereket, az alkotmánylevél 70—72. §-a szerint a köztársasági elnök nevezte ki, bízta meg az egyes tárcák vezetésével, és hívta vissza tisztségükből. (Az elnök helyettesét viszont maga a kormány választotta meg.) Akadályoztatásuk és távollétük esetében a legidősebb miniszter vezette a kormány üléseit. Ha a kormányelnök lemondott, lemondott az egész kormány. Az egyes miniszterek esetében ez a helyzet nem állt elő. A kormányt ki lehetett egészíteni más miniszterekkel. A miniszterek helyettesítését a köztársasági elnök határozta meg. Egymás közti megegyezés nem jöhetett számításba, még betegség esetén sem, mert az alkotmány- ellenesnek minősült volna. A kormány tagjai lehettek tárca nélküli miniszterek („ministri bez portefeullu”) is. Nekik ugyanúgy szavazatuk volt a kormányban, mint a többi miniszternek. A kormány- és végrehajtó hatalom képviselője a kormány volt. Lényegében nála összpontosult az egész végrehajtó hatalom. Minden politikai kérdésről dönthetett anélkül, hogy gyakorlatilag felelnie kellett volna a parlamentnek. Az alkotmánylevél megkülönböztette a kormánynak mint testületnek az illetékességét és az egyes tárcák vezetésével megbízott miniszterek illetékességét, sőt a közigazgatás egyéb központi és alacsonyabb szintű szerveiét is. Minthogy az alkotmány levél 64. §-ának 2. bekezdése az egész kormány- és végrehajtó hatalmat felosztotta a köztársasági elnök és a kormány között, ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy egyes miniszterek hatásköre is a kormány hatáskörébe tartozik, még abban az esetben is, ha az nem azonos a kormány mint testület hatáskörével.111 A kormány testületi orgánumként hozhatta döntéseit, viszont csak akkor, amikor elnökén vagy helyettesén kívül tagjainak több mint a fele jelen volt.112 Általában testületi szervként határozott a törvénytervezetekről, a kormányrendeletekről és azokról a javaslatokról, amelyek az alkotmánylevél 47. §-ával kapcsolatosak (hogy a köztársasági elnök érvényesíthesse az ebben a szakaszban foglalt jogát), továbbá minden politikai természetű ügyről, valamint a bírák, az állami tisztviselők és a tisztek kinevezéséről (a VIII. fizetési osztálytól kezdve) és olyan javaslatokról, amelyekben a köz
