Irodalmi Szemle, 1989
1989/6 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (III. befejező rész)
társasági elnök feladat- és hatáskörébe tartozott a kinevezés. A 81. § a) pontja szerint a nemzetgyűlés elé terjesztendő törvénytervezeteket a kormánynak kellett jóváhagynia, bár azokat történetesen az egyes miniszterek írták alá. A kormánynak mint testületnek az illetékességét és a miniszterek illetékességét az alkotmánylevél 81. §-a nem sorolja fel taxatíve. Ezt bizonyítja a „zejména” szó használata. Csupán megismétli az ideiglenes alkotmány 17. §-ában foglaltakat. A rendelkezése lényegében arra irányult, hogy a kormány mint testületi szerv egyéb ügyeket is elintézzen, mint amiről a 81. § rendelkezik, mégpedig testületileg, szavazással. A harmadik fejezet első szakasza, az 55. § leszögezte, hogy rendeleteket csak törvény alapján lehet kiadni. Arról pedig, hogy mely szerv illetékes rendeleteket alkotni, a 81. § a) pontja tartalmaz rendelkezést. Az alkotmánylevél ebben a szakaszban egyértelműen leszögezi, hogy rendeletek alkotására a kormány mint testület az illetékes orgánum, tehát nem az egyes miniszterek. Az olyan ügyekben hozott miniszteri határozatok pedig, amelyek a 81. § szerint kimondottan a kormánynak mint testületnek a hatáskörébe tartoztak, alkotmányellenesek, érvénytelenek, semmisek voltak. Kormányrendeletet a 84. § szerint a kormány elnökének, illetve helyettesének és a végrehajtásával megbízott minisztereknek kellett aláírniuk, de legalábbis a miniszterek felének. (Nem a jelenlevő miniszterek felének, hanem a kormány tagjai felének.) A rendeleteket az alkotmánylevél 102. §-a szerint egyes jogi esetek megoldásakor a bíróságoknak jogukban állt megvizsgálniuk, hogy megfelelnek-e a 84. § követelményeinek, elsősorban azt, hogy illetékes személyek írták-e alá és törvényszerűen hirdették-e ki, valamint azt is, hogy formai és tartalmi szempontból megfelelnek-e a törvény rendelkezéseinek. Azt azonban a bíró sem vizsgálhatta, hogy a rendelet összhangban áll-e azzal a törvénnyel, amelynek alapján azt kiadták. A törvény esetében viszont a bíró csak azt vizsgálhatta meg, hogy azt az alkotmány levél 51. §-ával összhangban hirdették-e ki.113 A kormány lényegében a kezében tartotta a törvények kezdeményezését, s dönthetett minden politikai természetű ügyről, megvalósíthatott mindent, amire csak szüksége volt a társadalmi rend és a polgári állam megszilárdítása érdekében, anélkül, hogy ténylegesen felelnie kellett volna a parlamentnek. Lényegében az osztrák kormány szervezetét vette át, viszont a miniszterek számát kibővítette, hogy lehetővé tegye olyan kisebb pártok részvételét a kormányban, amelyekhez a cseh tőkének érdeke fűződött. A kormány „jogi-politikai” felelősségéről az alkotmány levél 75—78. §-a tartalmaz rendelkezést, a kormány tagjainak a büntetőjogi felelősségéről pedig a 79. §. Ez utóbbival kapcsolatos végrehajtási törvény csak 1934-ben jelent meg a törvénytárban 36. számmal. Természetesen e törvény összefügg az alkotmánylevél 34. és 67. §-ával is. A közigazgatás alsóbb szintű szervein a minisztériumoknak alárendelt hivatalokat értették, elsősorban a közigazgatás megyei, később tartományi és járási hivatalait. De ide számított a pénzügy, az iskolaügy, a posta stb. is.114 A közigazgatási hivatalok törvényellenes döntéseivel szemben a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság nyújtott védelmet.115 4. Az öttagú bizottság A legfelsőbb állami szervek rendszerében a kormány- és végrehajtó hatalom a csehszlovák polgárság politikájának megbízható és hathatós eszközét alkotta. Megtestesítője a kormány, a „de iure” kormány volt. A valóságban létezett azonban egy másik kormány is, a „de facto” kormány, az ún. öttagú bizottság, a mindennapi szóhasználatban az „Ötök”. Ennek az alkotmányellenes operatív orgánumnak a kezében összpontosult a tényleges hatalom. A háttérből ez irányította a nemzetgyűlés tevékenységét és a kormány politikájának megvalósítását, a cseh tőke és a prágai vár, a Hradzsin érdekeivel összhangban. Ennek a segítségével kapcsolódott össze a tőke az államapparátussal. Tagjai a legerősebb politikai pártok vezetői voltak, attól függetlenül hogy ezek a pártok tagjai voltak-e a kormánykoalíciónak, vagy közülük némelyik ellenzéki volt-e. Az „Ötök” útján határozott a cseh tőke a központi állami szervek kulcspozícióinak betöltéséről. Ülései nem voltak nyilvánosak.116 Az „Ötök” gondolata Masaryktól származott. Megtalálható, ha részben más formában is, az elnöknek Tusarhoz írt egyik levelében, amelyben azt javasolta neki, hogy a mi