Irodalmi Szemle, 1989

1989/1 - FÓRUM - Kövesdi János: Thália istennő rázós szekerén ülve ... (Kerekasztal-beszélgetés a kassai Thália Színpadról)

bővült a műfaji választék, aminek az lett az eredménye, hogy ma már az ún. korszerű műfajokat sem utasítja el a Thália Színpad közönsége, mint pl. a játék, a tragikomédia vagy akár a tragikus groteszk. (Csak zárójelben említem meg, hogy a kelet-szlovákiai közönségnek felkínált több mint húsz műfaj közül mindmáig hiányzik a klasszikus tragédia. Viszont található közöttük 3 verses dráma és 2 dramatizáció.) Az utóbbi időben egyre nagyobb a „kereslet” a zenés produkciók iránt. Ezt az igényt kielégítendő eddig 12 zenés darabot mutatott be a Thália. Ugyancsak az utóbbi tíz évben vált rendszeressé a gyermekdarabok bemutatása — minden második évadban. A Thália közönsége elsősorban a klasszikus előadásokat kedveli. Ezek a művek a társadalmi életben való helytállás és a távlati célok megfogalmazása tekintetében mindenkor a humanizmus tiszta forrását jelentik. A színház azonban másfajta impulzusokkal is próbált hatni a közönségre: segíti a tájékozódást a múltban és a jelenben egyaránt, erősíti egyén és közösség identitástudatát. Ezért volt szüksége pl. az Alom Tivadar hadparancsa (Rácz Olivér művének dramatizációja), az Egy tanú idézése (Mészáros László drámája Fábry .Zoltánról) és hasonló alkotások bemutatására.

— Az adott anyagi és személyi feltételek között mennyiben dolgozhatott és dolgozhat (jelenleg s a jövőben) megfelelő művészi színvonalon a kassai társulat?

LENGYEL FERENC: A visszaesés törvényszerűen következett be, hiszen a kilátásta- lanság miatt olyan kollégák mentek el tőlünk, mint Csendes László, Boráros Imre, Tóth Erzsi, Tamás Jolán, Szobi Gabi és mások. Helyettük, hogy a társulat működőképes legyen, új embereket kellett fölvennünk. Ez a cserélődés még két évvel ezelőtt is tartott. 1977 táján egy-két szezonra úgy látszott, hogy sikerül megkapaszkodnunk a lejtőn, új fellendülés jön, akkor a miskolci Szűcs János működött nálunk vendégrendezőként, ő állította színpadra a Csendesek a hajnalok című darabot, de Gyüre és Szűcs távozásával újra elbizonytalanodott a társulat, és úgy gondolom, elsősorban azért, mert nem megfelelő darabok kerültek a műsortervünkbe. A rendezők is túl gyakran cserélődtek.

KMECZKÓ MIHÁLY: Mihelyt kezdett alábbhagyni a kezdeti lelkesedés és lendület, kezdtek megmutatkozni azok a nehézségek, amelyek tulajdonképpen addig is léteztek, csak a lelkesedés elfedte őket. Beke Sándor nagyon hamar észrevette, hogy elkezdődött a stagnálás (majd később a törvényszerű visszaesés ideje). Megérezte, hogy a tehetetlenségi erő őt is magával sodorhatja. A futárok ilyenkor szoktak lovat váltani — s ezt rövidesen ő is megtette... A „nyáj”, amelyet ő „terelt” össze, és ő tartott egyben, hirtelen pásztor nélkül maradt... A Thália-tagok számára elkezdődött a rossz közérzet korszaka, mely — bárcsak ne volna igazami — a mai napig tart. Ettől függetlenül a profi — profi marad. A társulat tehát továbbra is képes létrehozni — megfelelő rendező vezetésével — egy-egy jó, sőt nagyszerű produkciót, de ezek arány- száma a kezdeti időszakához képest jóval alacsonyabb. Mindenekelőtt talán a gondolkodásunk „intenzifikálására” lenne szükség, hogy áttörjük azt a provinciális burkot, amelyben a Thália Színpad időnként találja magát. Tágabb horizontok felé kell tájékozódnunk. Másként képtelenek leszünk legyűrni magunkban az elesettség — vélt vagy valós — érzetét.

LENGYEL FERENC: A Thália státuszkeretébe beletartozik a dramaturg, a rendező, a súgó, az ügyelő és tizenöt színművész. Ez a művészeti állomány. Eddig a státuszok sohasem voltak teljesen betöltve, egy-két ember mindig hiányzott, azt hiszem, most teljes az előírt személyi állomány. Teljes a tizenkilences létszám. Rendező nélkül persze ... A társulatunkban általános az a vélemény, hogy a Tháliának kevés a művészeti státusza. Ez a létszámkeret természetesen determinálja, hogy milyen darabot tűzhetünk műsorra. Egyébként a Tháliánál alkalmazottak összlétszáma 35. A komáromi társulattal együtt 100 körül van a Matesz dolgozóinak a száma. Amint már említettem, sem itt, sem Komáromban nincs tehetségtelen színész, de a mi színészgárdánk létszáma kevés ahhoz, hogy olyan darabokat tűzhessünk műsorra, amely komolyabb művészeti apparátust igényel, s amely az igazi nagy siker lehetőségét is magában hordozza. Nekünk mindössze 7 férfi színészünk van, ami azt jelenti, hogy egy darabból a másikba kell ugrálniuk, állandóan játszaniuk kell, tehát a pihenésre, netán az önművelésre alig van lehetőségük. A színészgárda alacsony létszáma bizony korlátozottságot jelent, mert eleve kevés személyes, kamara-jellegű darabokat játszhatunk csak. Néha nagyon hiányzik egy-egy nagyobb szabású darab, melyben úgy igazán együtt lehetne a társaság; egy nagyobb darab afféle művészi próbatétel is lehetne társulatunk számára...