Irodalmi Szemle, 1989

1989/6 - Tőzsér Arpád: Szoliter, avagy egy síléc elsül (vers)

hogy összekeverte az ajtókat s a Vogelsinger név a harmadik szomszédja ajtaján áll de mikor meggyőződött róla hogy ott sincs ilyen név kényszeredetten elmosolyo dott s előző napi spiccességét kárhoztatva elindult a munkahelyére s talán az egészet elfelejti ha a véletlen folytán aznap nincs valami dolga & pincében s a saját pincefülkéje mellett a rácsokon keresztül az új szomszéd fülkéjében meg nem látja a még mindig azúrkék Sulov márkájú sílécének a párját hitetlenkedve nézett először a saját immár húsz éve özvegyen szomorkodó lécére aztán a szomszéd fülkében ácsorgó sítalpra semmi kétség a két síléc úgy összetartozott ahogy a kalandköny vekben szokott összetartozni a kettétépett bankók vagy levelek két része a furcsa felfedezésre Mittel úr az első pillanatban egészen normálisan reagált valamiféle jóleső elégtételt érzett: íme húsz évvel ezelőtt mégis nekem volt igazam a sílécem Vogelsingerék kezén tűnt el ez most már világosabb a napnál s egykori igaza extázisában iobogva csak percek múlva jött rá hogy igaza távolról sem olyan világos mint a nap sőt annyi benne a homály mint három spiritiszta szeánszban együttvéve mert ugye legelőször is: a szomszédos pincefülkében álló síléc kétségkívül az ő lécének a párja s ebből az következik hogy húsz évvel ezelőtt lécét Valóban Vogelsingerné fogadott fia Vilkó (s nem Hermina) lopta el s Mittel úr mostani új szomszédja nem más mint az egykori Vilkó dehát akkor miért Vrana és miért nem Vogelsinger? és miért Viktor és miért nem Viliam? s miért rejtegeti ez a Viliam alias Viktor immár húsz éve a hasznavehetetlen mert páratlan lécet s ha ő is kleptomániás mióta örökölheti nevelő anyja hajlamait a fogadott gyermek? de jó hát legyen: Vrana úr nem azonos Vogelsingerné Vilkójával a léc csak úgy hozzá került dehát akkor s ez volt az egészben a leghátborzongatóbb mit látott ő azon a bizonyos névtáblán előző este? a pince mélyén jelenésére váró léc auráját? a pillanatok egymásutánja helyett egy káprázatban együtt látta a volt-sílécét s a iesz-sílécét? Coleridge hőse egy valóságos virágot hoz a képzelt paradicsomból a Vogelsinger név olyan illúzórikus virág volt amely valóságosan illatozott: a sítalp amely valamikor Vogelsingerék kezén tűnt el letagadhatatlanul ott volt Mittel úr előtt képzelt okból valóságos okozat? micsoda okkult históriák ezek itt körülötte? rémült meg hősünk a pince és a síügy egyre sűrűsödő homályában egyre nyugtalanabbul figyelte magát: talán csak nem háborodott meg? s ráadásul a szorongás mellett még valami megmagyarázhatatlan szomorúságot is érzett akkor érzünk ilyesmit ha valami hirtelen véget ér mi pedig nem tudunk mit kezdeni az ölünkbe hullott szabad idővel az elégtétel jóleső érzése eltűnt hősünkből igaza extázisát elnyomta benne valami csalódásféle örömtelenüí nézte a talányos lécet s már tudta hogy ha felmegy a pincéből nem csönget be Vrana úrhoz nem követeli vissza tulajdonát s nem azért nem csap botrányt mert a fenti ellentmondások miatt nem tudná igazát megvédeni hanem azért mert dehát miért is? amíg ballagott a pincéből felfelé egy Capek-novella járt az eszében a novella hőse egy hómező közepén olyan nyomot vesz észre amelyhez s amelytől nem vezet semmilyen egyéb nyom á&liter mondja a szerző a furcsa nyomról olyan tárgyak is vannak amelyeknek már semmi közük más tárgyakhoz s ha a saját életemre