Irodalmi Szemle, 1989
1989/6 - Tőzsér Arpád: Szoliter, avagy egy síléc elsül (vers)
gondolok el kell ismernem f űzi tovább gondolatait a z író ott is látni vélek olyan nyomokat amelyek sehonna n sem érkeznek és sehová se m vezetnek rettenetesen bonyo lult dolog mindazt amit valaha á téltem úgy elképzeln i mint egy lánc szeme t amelyet megelőzött egy másik s követ egy újabb néha meg történik hogy az ember olyasmiről szer ez tudomást vagy olyasmit érez meg amel yet semmi de semmi hasonló dolog nem előz ött meg s amelyet már semmilyen hasonló dolo g nem követhet többé Mittel úr tudta hogy a Čap ek-helyzet nem fedi teljesen az ő helyzetét s ez m ég csak fokozta rossz kedvét nyugtalanságát a mikor felért a pincéből a főbejárat üvegajtaján k eresztül a „szembeszomszédját“ pillantotta me g a bejárat előtt parkoló kocsija felé sietett s köz ben a jobb lába furcsán kifordulva elmaradozó 'tt mögötte Vrana úr bicegett pedig Mittel úr határozottan emlékezett rá hogy beköltöz ése idején még egyenesen járt a sólite r azért soliter mert képzelet sem ta padhat hozzá gondolta bosszú san hősünk s nekivágott a második emelet nek
