Irodalmi Szemle, 1989
1989/1 - LÁTÓHATÁR - Cselényi László: A hetvenéves Vladimír Reisel - Vladimír Reisel: Guillaume Apollinaire; A nem és a miért nem; Prófétálás; Bolondság; A szabadság lépte mögött
Fahéjtenyerek zöld illatával Mint a hollófekete hidak a Szajna fölött Élsz S tudom hogy egyszer megjelensz melletlem e lámpa könyökében S befejezed ezt az atlasz-verset Szemed kék várfalát Rab sarlót állítasz a végére A nem és a miért nem Semmi sem vesz körül ha bebalzsamozott halottként csillagokat sírsz Nem látok mást csupán két szfinx-melledet Semmi sem hasonlít szádhoz csak az alkóvok Semmi más nem gyilkol csak a tekintetem A semmi a neved A semmi az egyetlen ékszered amely rám ragyog Nem akarok semmit csak csípőd özönét Mely úgy dalol mint egy idegennek Semmi nem köt a rabul ejtő vakhoz Semmi nem üldöz csak az üres vérző budoár Semmi nem ölel Ha már semmi nem vagy csak egy mirtusz-kalitka melybe engem zárnak Semmi nem oly lehangoló mint szemed a gyűrűben Semmi sem olyan fehér mint te Téged nem kábít el semmi Sem vakságom sem kezem fogása-villámlása Sehol nem látlak noha egy részeg látcsövével nézlek Sehol nem lellek meg ahhoz túl anyagtalan vagy Sehol nem hallom már hangod síró nimfáit Sehol nem szeretem már dicsfényedet Sehol nem érzem tekinteted súlyát A sehol ledönt az éj aranybányájában Hogy ne leljek rá sehol testedre amely úgy meghatott Mint senkit aki valaha megdicsért téged Senki nem adja vissza az éjjel elveszített látásomat Senki nem támaszt föl a szerencsétlenség vak sírjából Senki nem hasonlít az orgonavirágos külvároshoz Onnan láttalak jönni mindig Senki meg nem szólít ha talán majd velem együtt a sír felé lápkedsz Nem ölel meg senki Nem fullaszt szerelembe Nem szólít meg hogy sápadtzöld visszhang keljen a szádban Nem kísér majd senkit mint riasztó mirhát Senki nem lát úgy mint én ki mindenütt látlak Strandon égen tenger fölött s viharban Fából s vízből való nevedet senki nem kiáltja Hantodnál senki nem sír majd hacsak a hold nem
