Irodalmi Szemle, 1989
1989/1 - LÁTÓHATÁR - Cselényi László: A hetvenéves Vladimír Reisel - Vladimír Reisel: Guillaume Apollinaire; A nem és a miért nem; Prófétálás; Bolondság; A szabadság lépte mögött
Senki nem lát meg már valódi mivoltodban Láthatatlan leszel Olyan amilyen sosem voltál Soha nem térek meg s nem térsz meg hogy újra kezdjük az álmot Soha nem leszel olyan borzalmas mint mellettem voltál Midőn csillagképek orgonái hulltak Sosem látom meg már a téged körülfogó csontvázakat a csókokat sem Sosem játszik az éjfél oboán nékünk Sosem lesz ágyad a sötét Ahogy az enyém sem Sosem vágyom már többé kezed ciprusára Sosem érzem szeretetedet Ahogyan te sem az enyémet Sosem látod meg a tengert immár szembogaram verssoraiban Sosem válsz macska-szerelmed mániákusává Sosem térsz meg a sötétbe vivő útról Sosem állsz meg aranykönnyek szökőkútjainál Sosem ragadod meg az álom sötét ágát mint akkor ama füstös estén Sosem nyújtom kezem hogy szívedben beboruljon Sosem senki sehol semmi Keserű tagadások előtt hajbókolunk majd Farkasszemű tagadások előtt Ha véletlenül erre jártok Ne mondjátok senkinek Hogy épp itt játszódott le a legborzalmasabb dráma Lehet hogy itt valaki meghalt Ám ez nem fontos Ez a legkevesebb ami megtörténhet Ez az ügy ma már senkit sem hat meg Előbb botlik meg a patak a legkisebb kövön Vagy előbb pusztul el a nap De hát nem is erről akartam beszélni Hanem arról hogy ha valaki elmegy majd a házam mellett Melyben a hollómmal egyedül lakom (Hollóm szárnya feketébb az éjszakánál Szeme e világ kegyetlenségét hordja) Elmentek majd a házam mellett S azt hiszitek hogy odabenn szélvihar üvölt De nem De nem Csak a legmérgesebb csönd sikoltozik Prófétái ás r
