Irodalmi Szemle, 1989
1989/5 - IRODALMI ÉLET - Szeberényi Zoltán: Rácz Olivér prózájáról
IRODALMI ÉLET gondolkodtató megjegyzéseket. Egyik hozzászólásában — Ami aggaszt és ami megnyugtat (Irodalmi Szemle 1959/2) — máig ható érvénnyel fogalmazza meg irodalmunk (íróink) feladatait: „A további fejlődés esélyei pedig világosak: írni kell! Elsősorban szépprózát: regényt és sok-sok elbeszélést, még több ifjúsági művet, humorral és örömmel teli írásokat, olyanokat, amelyekből az olvasó nemcsak felismeri, de boldogan ismeri fel önmagát: a szocializmust építő embert. írni kell!” Ugyanebben az írásában nem egy olyan gondolatot is olvashatunk, amely később Tőzsér Árpád sokat emlegetett vitaindító cikkében — Egy szemlélet ellen — nyer hangsúlyozottabb kifejezést. Folytathatnánk tovább az idézgetést, csupán helyszűke miatt nem tesszük; Rácz egykori írásaiban számos olyan kitételt, megállapítást, jellemzést találhatunk, melyek máig megőrizték gondolatébresztő hatásukat. Csak sajnálhatjuk, hogy az aktív írói és műfordítói munka fokozatosan elvonta a folyamatos kritikai tevékenységtől. A hatvanas évek közepétől csupán alkalomszerűen folyamodik ehhez a műfajhoz. A több mint egy évtizedig végzett kritikai munka azonban hasznos forrásanyagot szolgáltat irodalomtörténetírásunknak. Egri Viktor, Szabó Béla, Csontos Viloms, Ordódy Katalin, Lovicsek Béla, Mács József és mások korabeli műveinek megértéséhez és megítéléséhez eligazító, mértékadó adalékokkal járul hozzá. Különösen Fábry Zoltán egy-egy könyvéről szólő írásai érdemelnek figyelmet, a szépírói lendület, beleélő- és elemzőkészség, a dolgok lényegére koncentráló szemlélet jellemzi őket (pl. Ember és toll; Hidak és árkok; Palackposta; A műfaj neve: antifasizmus stb.). Fábryról szóló írásai közül kiemelkedik az Író hagyatéka — ember hagyatéka című esszé, amely a kritika és az irodalmi publicisztika szempontjait elegyítve az egész életmű nagyvonalú mérlegét vonja meg. Az ilyen típusú esszék, továbbá az emlékező-tisztelgő, az összefoglaló-értékelő cikkek, tanulmányok erős oldalát képezik Rác* Olivér munkásságának. Egy hevenyészett felsorolás is jellemezheti irodalmi ízlését, olvasói érdeklődésének irányát, alkotói műhelye ihlető mestereit: Arany, Hviezdoslav, Heine, Stendhal, So- lohov, Maurois, E. E. Kisch, Nezval, Hašek stb. Az idők folyamán tetemesre nőhetett kritikáinak, irodalmi reflexióinak száma. Meggyőződésünk, hogy egy-egy válogatásban korjellemző adalékaik, elgondolkodtató mondanivalójuk, olvasmányos stílusuk révén hasznos olvasmányul szolgálhatnának a mai olvasó számára is. Irodalmunk közelmúltjáról van szó. A költészetét értékelők általában kulturált, formaérzékeny, gazdag érzelmi világfi lírikusként mutatják be Rácz Olivért. Jellemzésükből sok minden érvényes a széppróza művelőjére is. Az életmű egyöntetűsége, közös gyökerű ihletettsége, a tápláló élményforrások azonossága nyilvánvaló. Rácz lírájában gyakran érhető tetten az epikai ihletés, epikájában pedig a líra gazdag forrásai buzognak. Elbeszélő művei szándékaikban, tapasztalati anyagukban, érzelmi és gondolati telítettségükben a verseihez hasonló képletet mutatnak. A műfaji megoszlás semmiképpen nem szolgálhat minősítési alapul. Mégis úgy érezzük: Rácz Olivér epikája sokrétűbb, arányaiban és jelentőségében impozánsabb lírájánál. Ezen a területen maradéktalanul tudja kamatoztatni sajátos művészi adottságait: stíluskészségét, gazdag élményvilágát, ironikus látás- és szellemes előadásmódját, fanyar, helyenként vásott humorát, vonzódását a különöshöz, a groteszkhez stb., s mindenekelőtt meseszövő képzeletét. Az utóbbi adottságok először a gyermekepikában hozott sikert számára. Az ő nevéhez fűződik a legsikerültebb szlovákiai magyar gyermekregény, a Puffancs, Göndör és a többiek (1961), melyben egyszerre és egymást erősítve érvényesült hosszú pedagógusi pályájának tapasztalata, valamint meseszövő, ábrázoló és nyelvteremtő képessége. A természeti iskolába készülő ötödikesek vidám, helyenként izgalmas élményeit meséli el. Minden megtalálható ebben a regényben, ami a tizenegy évesek korosztálya számára vonzó lehet: diáknyelv, humor, feszültség, kaland stb. A Rezeda Cirkusz (1968) című meseregénye hasonló sikert ért el. A fiatalabb olvasói korosztályhoz szóló mű egy nyaralás viszontagságait mondja el a gyermeki képzelet tündéri játékainak tükrében. Ebben is szerepet kap a titokzatosság, a kalandvágy, a mindent betöltő humor és nyelvi szeilemesség. A gyermekíró sikerét azonban hamarosan felülmúlta a felnőttekhez szóló prózaíró. Felszabadulás utáni irodalmunk egyik legnagyobb meglepetése Megtudtam, hogy
