Irodalmi Szemle, 1989
1989/1 - LÁTÓHATÁR - Cselényi László: A hetvenéves Vladimír Reisel - Vladimír Reisel: Guillaume Apollinaire; A nem és a miért nem; Prófétálás; Bolondság; A szabadság lépte mögött
A hetvenéves Vladimír Reisel A hetvenedik életévét betöltő Vladimír Reisel a szlovák költészetnek ahhoz a vonulatához tartozik, amelyet szlovák szürrealizmusnak (szlovákul nadrealizmus) hívunk. Reisel a benjáminja volt nemzedékének, amelynek legjobbjai, Rudolf Fábry, Štefan Záry, Pavol Bunčák és mások vele egyidejűleg kezdték pályafutásukat a harmincas évek köze- pén-végén. A nemzedék persze, minden nemzedékhez hasonlatosan, hamarosan szétszóródott a háború viharában, s noha a felszabadulás után megpróbált újra talpra állni, két-három évnyi próbálkozás után végleg szétesett. S elindult ki-ki a maga egyéni útján. A tizenöt évesen induló Reisel is hamarosan hátat fordított a szürrealizmusnak, s a sematizmus néhány éve után próbálta megtalálni egyéni hangját a kortárs szlovák költészetben. Közben gazdag műfordítói (Rimbaud, Apollinaire, Éluard, Breton, Soupault, Prévert, Char verseit, Balzac, Stendhal, France, Aragon, Giono, Triolet prózáit fordította szlovákra) és közéleti tevékenységet folytat (sajtóattasé Párizsban, a Slovenské pohľady főszerkesztője hosszú éveken keresztül). Vladimír Reisel költészete, mint az előbbiekből kiderül, gazdag metamorfózisokon ment át az elmúlt fél évszázadban, s bajos lenne eldönteni, lírájának melyik rétege a legmaradandóbb. Egy azonban bizonyos: szürrealista korszaka (ahogy az egész szlovák szürrealista iskola teljesítménye) máig nincs méltóképpen értékelve, s máig nincs az őt megillető helyre téve a mai szlovák irodalom értékrendjében. Azért is érezzük fontosnak, hogy a nevezetes jubileum alkalmából visszatérjünk a költőnek ehhez a kedvező korszakához s bemutassuk a magyar olvasónak a húsz-egynéhány éves Reisel érett költeményeit. Cselényi László Vladimír Reisel Guillaume Apollinaire Szerettük a játék s a könny vasárnapjait S a maláriás bokrokat Ma a költészetet szeretjük Csodák csodás tengerét Rózsás csikót a hold napernyőjében Az övön alul pőre harlekin szívét E verset Apollinaire suttogta nekem Kiégett lámpa sárga könny banánja Tekint reám az ő sír-szemével Kagyló alatt agyonvert költő
