Irodalmi Szemle, 1989

1989/5 - BESZÉLŐ MÚLT - Pukkai László: A „Hanza” Szövetkezeti Űjság népnevelő, kulturális és irodalmi tevékenysége

BESZÉLŐ M O t T

az én terveim lapunkkal sikerülnek — ezt a jövő év elején remélem —, akkor a most meglévő akadályok legnagyobb része megszűnne, s tervünket módomban lesz újra fölvetni.”

Az együttműködést a Hanza elöljárósága nem helyeselte. Féltette elveit a túl politikus és forradalmi eszméket hirdető laptól, annak szerkesztőitől. Kitartottak továbbra is eredeti eszmei álláspontjuk mellett.

A Kelet Népe nevében Jócsik Lajos vetette fel az együttműködés lehetőségét 1940. XII. 10-én Irt levelében: „Már most segítsetek itt, természetesen erőitek szerint. Előfizetők kellenek (...) Nem lehetne-e például a falusi tanítóság között (...)”

„Örömet szereztetek nekem, hogy följöttetek Galántára — írta 1939. VIII. 18-án Darvas Józsefnek Szőke Péter. — írást kérek tőletek, mert hiába van gyönyörű műveltségünk, néprajzunk, népi politikánk: ha műveletlen, tájékozatlan és elnyomott a népünk. A harcot az alvégen is meg kell kezdeni.”

Megírta Darvasnak azt a tervét, mely szerint szeretné hetilappá átalakítani az újságot, „amint kiválasztódott körülötte egy kipróbált és értékes írógárda”.

Amikor a Kelet Népében megjelent Erdei Ferenc Visszatért magyarok közt c. írása, Szőke 1939. IX. 13-án Irt levelében így reagált az írásra: „Nincs ma még olyan irodalom, amely a Csallóköz és a Mátyusföldje néprajzával - foglalkozna? Tudtommal nincs. De akkor meg kell Imi! Óriási szolgálat lenne ez nekünk (a Han^ zának). Ezzel kapcsolatban Terád gondoltam. Mit szólnál egy olyan Erdei-könyvhöz, amelyik a mi tájunkat, hogy úgy mondjam a Hanza körzetét dolgozná föl, tehát Mátyusföldjét, a Csallóközt és a Garamvidéket?”

1940. március 4-én Darvas Józsefnek írt nagy örvendve, mert „hallottam, hogy a Hanzáről akarsz írni.”

Volt itt még egy tényező, amely Galán- tát közelebb hozta a népi írókhoz. Vagy a népi írókat Galántához? Ez a parasztság körüli vita volt. A népi írók egy része a fogalmat nyelvtani és társadalmi szempontból is törölni akarta a szótárból, és valami újat, szerintük kevésbé lealázót akartak helyette alkotni.

Két tanulmányra szeretnénk felhívni az olvasó figyelmét: Szőke Péter a Kelet Népében írt Nem vagyunk parasztok c. tanulmányára22 és Erdei Ferenc Vita a parasztság körül című munkájára23, amely a Társadalomtudomány c. folyóiratban jelent meg. Szőke így indokolta munkája megírását: „Naponta kapok levelet nagygazdáktól, kisgazdáktól, zsellérektől, béresektől, szabad földmunkásoktól, falusi kisiparosoktól, szóval — parasztoktól (mivel egy 40 ezer példányban megjelenő néplap szerkesztőségében dolgozom). »Nem vagyunk parasztok, hanem földművelők. Azt csak az urak mondják rólunk, de az sért bennünket. Kérjük, hogy az újságban sem írják, hogy parasztok (...)« Eddig nem adtam nekik igazat, mert panaszaikat csak az áldatlan paraszti élettől való menekülésnek véltem s azt hittem, ha kedvükért elejtem a paraszt nevet, azzal magam is elismerem e szó »elferdített« és lealázó használatának helyességét. Azt hittem, hogy nagy társadalmi átalakulások árán visszaadjuk e szónak »régi tisztességes csengését, s az új helyzetben a nép is vállalja majd«.”

Tanulmányában Szőke elsősorban a nyelvtani összehasonlítások segítségével bizonygatja — szlovákban, csehben, németben, franciában, sőt angolban is —, hogy egyik nyelvben sem olyan megalázó a fogalom jelentése, mint a magyarban. Végül is ezzel zárja eszmefuttatását: „És én nem tudom, mitévő legyek?”

Erdei cikke vitaösszefoglaló: „Természetesen nem döntötte el a kérdést a vita, azonban annyira eredményes volt, hogy felszínre vetett egész sereg jellemző adalékot ehhez a kérdéshez.”

Erdei megállapítja, hogy a „paraszt” sző használatának ellenzői három pontban foglalták össze nézeteiket: „1. nem lehet parasztnak nevezni a magyar földművelőt, mert ez a név lealacsonyító, megbélyegző, tehát sértő egy különben megbecsült, sőt dicsőített foglalkozás munkásaihoz, 2. a parasztság egy különleges társadalmi minőséget jelent, olyat, ami már nem is sajátja a magyar földművelőnek, tehát a szó használata anachronizmus, 3. a paraszt társadalmi helyzete feudális örökség, tehát a fejlődés akadálya, azért a múlt ellen is küzdeni kell.”

A vitázók másik tábora a paraszt szó további használata mellett szállott síkra. Érveiket így csoportosították: „1. a paraszt nevezet nem lealacsonyító, hanem tisztes megkülönböztetés, tehát értelmetlen egy ellene való tiltakozás, 2. a szó ugyan