Irodalmi Szemle, 1989

1989/5 - BESZÉLŐ MÚLT - Pukkai László: A „Hanza” Szövetkezeti Űjság népnevelő, kulturális és irodalmi tevékenysége

BESZÉLŐ MOLT

A szolgálati népekről így írt: „Személyükkel, családjukkal az úr rendelkezik. Adják, veszik, ajándékozzák őket.”

A nemesség függetlenné válásával kapcsolatban megjegyzi: „Először az egyház szerzett magának kiváltságos helyzetet. Az egyháziak válnak legkorábban birtokaik korlátlan jogi hatóságává. Nyomon követik őket a világi nagybirtokosok is.” „Jobbágyaink tehát nagyrészt az előző korok nem-szabad és félszabad embereiből lettek, akik azelőtt a királyi várbirtokon szolgáskodtak, de sokan voltak közöttük eredetileg szabad falvakban letelepedett idegenek is”, majd így összegez: „A rendi alkotmány intézményesen biztosítja a rendek jogainak gyakorlását az ország kormányzásában, szemben a jognélküli jobbágysággal.”

Arra a kérdésre, vajon mi tette nehézzé a magyar jobbágy életét már az első századokban is, így válaszolt a szerző: „A törvényekkel való visszaélés.”

„Különösen Lépes György, az erdélyi püspök járt elöl szomorú példával. Kevés volt a pénz az országban, de a jobbágyoktól azt követelte, hogy a tizedet ércpénzben fizessék az egyházi főuraknak.”

A Dózsa-féle parasztfelkelés gyökereit keresve sem nyerhette meg Szőke az uralkodó osztály rokonszenvét: „A birtokos osztály külföldi hatásra nagyon is eltávolodott az igazi kereszténységtől, mert annak csak a külső fényét emelte, de lábbal tiporta a krisztusi tanok szociális tartalmát.”

„Nem lehet menteni a jobbágyság elvakult cselekedeteit sem, de sokkal megdöbbentőbb az a bosszú, amellyel az 1514. október 18-i országgyűlés minden jobbágyot megfosztott legfontosabb jogától, a szabad költözködéstől. Ugyanaz az országgyűlés, amelyiken Werbőczi István oly szépen kifejtette a rendek jogainak szent eredetét, teljesen jogtalanná tette a »nyomorult adózó népet«.”

A XIX. század parasztságával kapcsolatosan így ír a szerző: „Lakása még mindig fából, vertfalból, vagy vályogból készült, szalmával vagy náddal fedett viskó, amelynek falazata a tetőzetig szívja tavasszal és ősszel a talajvizet. Apró ablakain nem szellőztetnek, pedig kémény is csak kevés házon van.”

Az Amerika felé! c. fejezetben a kormány bírálatáig jut el: „A földre sújtott munkásnép ekkor olyan eszközökhöz folyamodott, amely talán örökre pótolhatatlan vesztesége a nemzetnek. Ezrek meg ezrek hagyták itt a Tisza vidékét, hogy Amerikában keressék boldogulásukat. Megdöbbentő, hogy még elő is segítették a kivándorlást.”21

Ügy véljük, a Horthy-Magyarország vezető körei nem tartották időszerűnek az ország népének megosztását abban az időben, amikor az első bécsi béke bizonyos területeket „visszaszolgáltatott” az országnak! Magyarország ugyan a naptár megjelenése idején még nem volt hadviselő fél, de azok a bizonyos körök, amelyek Teleki Pált az öngyilkosságba kergették, már bizonyára megtervezték a „kassai kalandot”.

A naptár körüli vitának talán egyik kirobbantó oka a „felvidéki szellem” volt: annak ellenére, hogy a szerkesztő Szőke Péter, sőt a népi írók is keresték önmagukat, helyüket, a magyar parasztság helyét a társadalomban, túl baloldaliaknak tűntek

— azok is voltak — az „úri Magyarország” szemében.

A HSZO és szerkesztői (szerkesztője) nem a naptár megjelenése révén kerültek kapcsolatba a népi irányzattal. A gyökerek mélyebbre nyúlnak. Még 1939 előtt felfigyelt a HSZÜ és valószínűleg a HSZN emelkedő színvonalára, az újság és a naptár egyaránt nagy példányszámára Szabó Pál lapja, a Szabad Sző, s alig egy-két hónappal később a Móricz Zsigmond szerkesztette Kelet Népe is.

Farkas Ferenc, a Szabad Szó szerkesztője, bizonyára Szabó Pál tudtával, a következőket írta 1939. II. 18-án Szőke Péternek: „Mi volna az Önök álláspontja ama elgondolásommal kapcsolatban, hogy a Szabad Szóban megjelent nem napi hírekkel kapcsolatos anyagunkat egy 6 vagy esetleg 8 oldalas lappá sűrítenék és azt az Önök lapjához mint állandó mellékletet csatolnánk.”

Egy hónappal később, március 20-án Szabó Pál és Farkas Ferenc aláírásával konkrét javaslat érkezett a HSZÜ szerkesztőségébe. Szabő Pálék megküldték a költségjavaslatot: „8 oldalas melléklet 20 ezres kiadásánál a Szabad Szó 500 P-vel, 4 oldalas melléklet esetében 380 P-vel járulna hozzá az újság kiadásához.”

Szőke Péter 1939. V. 3-i válaszában elutasította az együttműködés lehetőségét is: „Sajnos, legfőképp műszaki okokból nem lehet összeegyeztetni elgondolásainkat. Ha