Irodalmi Szemle, 1989
1989/5 - Keszeli Ferenc: Groteszk heroida; Cím nélkül
GROTESZK HEROIDA „A* emberélet útjának telén ...” „A rakodópart alsö kövén Öltem ... * Ereklyét nem viszek magammal, és nem viszek telefont se. Barátokat se viszek én magammal. Se verseket, se bélyeget, és nem viszek magammal gramofont se. Radírt, ceruzát nem viszek magammal — cigarettát se, szeretőt se. Nem viszek magammal konyhasót, szablyát, zenekart. Nem viszek magammal pótgumit, kenyeret, repülőt , legyezőt se, és nem viszek magammal fogtömést, mint ahogy kengurut, bort se, sört se. Nem viszek szappant, szótárt, és a történelmet is szépen itt hagyom. Se jelszót, se kábelt nem viszek, se hídpénzt, se bronzot — harangot önteni. És nem viszek magammal jelzálogot, hálót, vad virágot én. Az oroszlán is itt marad, miként a tyúk és a tojás, és itt marad a jogom is, s az őszi varjukárogás. A pék, a király, a cinege, a bomba és a puskacső, a pléhpofa, a nagy kebel, a lúdtalp és a kis kacsó. A tyúkketrec is itt marad, a harcmodor — még a hullám is itt marad, mely Noéként engem elsodor. És itt marad az asszonánc, a mazurka és a permetek, a zsellértelek s a kályhacső, és itt marad a csókaszó. A csók, a szó is itt marad, ugyanúgy, mint a bányalég, s a fagylaltgombóc is itt marad — anélkül, hogy én rányalék. Nem viszek magammal hírszerzőt, és társszerzőket sem viszek, ... én, magammal... légelhárító ágyút is nem viszek. Csupán a léket viszem, mely bárkám oldalán — mint részeg sivatag, issza a vizet. KESZELI FERENC
