Irodalmi Szemle, 1989
1989/5 - Duba Gyula: A könyvek lázadása az író ellen
Az őrült körforgásban, a megmozdult könyvtömegek nyomasztó kavalkádjá- ban családtagjai először fogalmazták meg hangosan és méltatlankodva, a már máskor is felvillantott gondolatot, hogy ennyi könyv felesleges lom, haszontalan rekvizitum és terhes fényűzési tárgy. Hozzávetőlegesen fél évezred kellene, hogy az író elolvassa! Ennyi idő pedig aligha áll majd rendelkezésére. E vélemények súlyos sebeket ejtettek az író amúgy is feldúlt és kétségekkel küzdő lelkén. Pedig a könyvek még nem is lázadoztak, ellenkezés nélkül tűrték sorsukat. A fegyelem lazulásának csupán annyi jelét mutatták, hogy oszlopokba rakva időnként feldőltek, szétcsúsztak, leestek és felborultak. Mintha mégis elégedetlenkednének, gyakran láb alá kerültek, csattogva csúszkáltak vagy makacs halmokra merevedve dacoskodtak. Hetek múlva kezdtek lázadozni, amikor a nagytakarítás után az író vissza akarta rakni őket a régi helyükre. Minden megpróbáltatás elmúlik egyszer. Minden végéhez ér... — igazolja a régi sláger is. A festők egyhéttel karácsony előtt befejezték munkájukat, összeszedték vödreiket, vállukra vették létráikat, és elvonultak. Nagy sikálások korszaka kezdődött, ablaktisztítással telt az idő. Az íróban bizakodó hangulatok csíráztak, remények ébredeztek, kinyíltak benne a megnyugvás lehetőségébe vetett hit virágai. A tárgyak megújult mozgásának fő kezdeményezője lett, biztató helykeresésük irányítója. Vállával nekik feszülve kényszerítette rendbe- állni őket. A szeretet és béke ünnepe előtt egy nappal elérkezett a pillanat, s a bútorok ismét helyükön álltak, a szőnyegek a parkettára simultak, és képek lógtak a makulátlan falakon. Már csak a folyóiratkupacok és könyvhalmok várták, hogy a kitakarított polcokon szabályos sorokba rendeződjenek. Karácsony estére készen vagyunk, ígérte az író, meglátjátok, megértésben és békességben ünnepelünkl Lakásunk tiszta és meleg, parádés üdülő, szanatórium, kéjlak stb. — biztatta családját lelkesen. Felemelő karácsonyra készüljetek, kedveseim! Bizakodva, új erővel nekilátott, hogy csoportosítsa és rendszerbe állítsa könyveit. Logikus gondolkodó és kategorizáló alkat lévén úgy vélte, hogy a könyvek világában is módszert és elvont törvényszerűségeket érvényesít. Az írói rendcsinálás kényszere dolgozott benne, működtek lelkében a formateremtő erők, amelyek a jelenségek káoszából — az életből — áttekinthető képet, öntörvényű rendet teremtenek. Nem szavakból és fogalmakból alkot művet, hanem könyvekből teremt zárt és ésszerű rendszert, melyben azonos és jellemző tulajdonságaik alapján helyet talál minden könyv, folyóirat és nyomtatvány. A könyvhalmok kisebb kupacokba rendeződtek körülötte. A kupacok az irodalom szervezetének részterületeit, tájait és kilátóit jelentették. Műfajok, témakörök, tartalom-tartományok, sőt nagyság szerint különböztek, önállóan a hatalmas szépirodalom, a komor történelmi művek, a társadalomfilozófia és más bölcseletek magaslatai, az arisztokratikus művészetek és demokratikus ismeretterjesztő művek, tudomány, technika és gyakorlati ismeretek, mind külön- külön. Elhatárolt kupacokban a klasszikusok és kortársak, a magyar és a világirodalom, a nemzetiségiek és nemzetiek, szomszédok és távoliak, Európa és harmadik világ ... Minden sajátosságnak megvolt a maga külön kupaca, magándombja, kisebb rakása. így kerülnek majd vissza a polcokra, rendben, áttekinthetően ... Kezdetét vette a könyvek lázadása. Kisebb rendellenességekkel kezdődött. Olyan könyvek kerültek az író kezébe, amelyek több csoportba is tartozhattak. S ugyanakkor egybe sem kizárólagosan. Ezek keverékek voltak, határesetek, mint kutyák közt a korcs korzómisungok. Szépirodalmi művek történelmi tartalommal. Filozófiai könyvek számottevő szépprózai erényekkel. Kortárs mun
