Irodalmi Szemle, 1989
1989/4 - HOLNAP - Cs. Liszka Györgyi: „Az ítélet régen kimondatott” (Gondolatok Gál Sándor verseiről)
Cs. Liszka Györgyi „Az ítélet régen kimondatott“ (Gondolatok Gál Sándor verseiről) „Egyetlen mozdulat mindig hiányzik a teljességhez'' (Távolság] Gál Sándor a csehszlovákiai magyar irodalom legtermékenyebb egyénisége, sokoldalúságával szinte egyedülálló alkotónk, ír verseket, novellákat, szociográfiai művet, a tényirodalom jelentős képviselője, megjelent egy mesekönyve, gyermekverskötete, sőt egy mesejátékát évekkel ezelőtt bemutatta a Matesz. Mindezek mellett pedig ismert, jó tollú újságíró. A harmadvirágzás második nemzedékének tagja, problémái megegyeznek a Nyolcakéval, bár első versei jóval azok jelentkezése után jelennek meg. Másként is tájékozódik a világban, mint azok; az akkori fiatal cseh költők mintájára a „köznapok költészetét“ műveli. „A köznapok költészete a szembefordulás egyik lehetősége volt az ötvenes évek elejének ditirambi- kus lírájával” — írja Koncsol László A harmadvirágzás korszakai —- ívek és pályák című tanulmányának Gál líráját tárgyaló részében. Első verseskötete, az Arc nélküli szobrok 1964-ben jelent meg, ezt követte 1966- ban a Napéjegyenlőség. E két kötettel tulajdonképpen a szabad vers útját törte a csehszlovákiai magyar irodalomban, jelentősége tehát főleg a formabontás terén és a sematikus költészet tagadásában van. Az 1969-es Szabad vonulás még alkalmazkodik ehhez a vonalhoz, ám előre jelzi a költő újabb lépését, az interpunkció mellőzése adta lehetőségeket, amelyeket a Kőlapokban, 1973-ban már teljesen érvényre juttat. A Kőlapok után azonban újabb lépésváltásra kerül sor, amit az 1976-ban megjelent Tisztább havakra sejtet ugyan, de végérvényesen 1978-ban, a Folyó ban teljesedik ki, abban a könyvében Gál Sándornak, amely költői útkeresését, próbálkozásait végül is kát part közé, egyetlen mederbe szorította. S ebben a mederben a Duna két partja közt folyik Az Éden és a Golgota között 1984-ben megjelent verseinek folyama is. Gál költői fejlődésének felfelé ívelő vonala csupán a Tisztább havakra kötetnél törik meg egy kissé; viszont megmarad annál a pontnál, ahová Az Éden és a Golgota között emelte, legújabb, 1988 végén megjelent nyolcadik verseskötete, az Egyetlen idő számbavétele után is. Az Éden és a Golgota között csapongó gondolatait legújabb verseskönyvében „egyetlen időbe” szorította, a születés és a halál közti intervallumba, tehát végül megint csak az Éden és a Golgota közé. Újabb kötetnyi versét három ciklusba sorolta. A Belső terek rövid, tömör gondolati képek, a kisebbségben élő ember, az értelmiségi érzésvilágát tükröző metaforák sora. örökké fájó, állandóan ismételgetett gondok sorakoznak a fehér papírlapokon. Az írni akarók törött hegyű ceruzájától kezdve az idő megfoghatatlanságán keresztül a tehetetlenségig. Az idő, amely mindig nagy szerepet játszott Gál költészetében, egyetlen pillanattá zsugorodott. S ez a pillanat nyomaszt embert, kultúrát és történelmet. A dilemma, mely a „lehajló fűszálak“ (A helyzet) sorsát követi, vajon megoldható-e? Ki dönti el, helyes volt-e megannyi tézis, melyet oly bölcsen hirdettünk hosz- szú időn keresztül, s egyáltalán, hogy mit hirdethetünk, mihez tartsuk magunkat, ki döntheti el, amikor nem tudni még azt sem, hogy ,,a kinti derengés hajnalt vagy estét hoz-e”? Hogy meddig hajolhat egy fűszál, hogy sértetlenül megmaradjon? Meggyőződhetnek-e a törvényt, hitet s létezési formákat alkotók ítéletük helyességéről, vagy mindent csupán a következő
