Irodalmi Szemle, 1989

1989/4 - HOLNAP - Hajdú István: A trójai faló (elbeszélés)

mint a szegény kisfiú a mesében a meztelen királyról. Odalépett a szoborhoz, leakasztotta a rongyot.

— Hiszen ez ökör, így szántottunk apámmal a háború előtt!

— Ökör, ökör — terjedt el a tömegben.

Óriási taps következett. Visszanyert magabiztonság.

A fiú ekkor már a műtermében volt. Óriási csapásokkal formálta a követ.

— Ne félj, te tartósabb leszel — motyogta.

A falu sokáig csodájára járt a szobornak, fényképe a járási lapban is megjelent.

Egy szép napon órisi vihar kerekedett. Az eső és a jég bosszúvágyóan zúdult a földekre, pusztítva termést, lyukakat lőve a házak tetejébe. Amikor hajnalban munkába indultak az emberek, a szobor helyén szörnyű látvány tárult eléjük. Mintha a húst lefaragták volna az alakokról. Bordák, pofacsontok és koponyák hevertek egy nagy fehér tócsában. Az ökör szarvai az ég felé meredtek, csak azok maradtak meg. A trójai faló örökre eltűnt az emberek elől.

Lőrincz Zsuzsa grafikája