Irodalmi Szemle, 1989

1989/4 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (Első rész)

az 1927. évi 125. számú törvény, a megyerendszerről szóló törvény novellája. Ez még azokat a demokratikus intézményeket is igyekezett felszámolni, amelyek létrehozását az előbbi törvény kilátásba helyezte.

A cseh burzsoázia által fenntartott csehszlovák közigazgatás egyáltalán nem vette tekintetbe a területén élő nemzetek és nemzeti kisebbségek szükségleteit és jogos érdekeit. A cseh polgárság az egységes csehszlovák nemzet hamis koncepcióját erőltette az egész unitáris államban, rögzítette az alkotmányban, érvényesítette az egész jogrendszerben, a társadalmi, a gazdasági és a politikai élet minden területén.

Az alkotmány egyetlen rendelkezése sem említi a szlovák nemzetet. Az jogilag nem létezett.

A csehoszlovakizmus később gyengítette az Első Köztársaságot, s végül is nagyban hozzájárult annak felboptlasztásához.

A „nemzeti, vallási és faji kisebbségek” védelmét rögzítette ugyan az alkotmánylevél, sajnos, minden reális szavatosság nélkül. A szerves részét képező nyelvi törvénnyel és annak végrehajtási rendeletével megengedte a nemzeti kisebbségek tagjainak, hogy a hivatalokban és a bíróságokon anyanyelvűket használhassák olyan bírósági járásokban, amelyekben az egyes kisebbségekhez tartozó állampolgárok száma elérte a csehszlovák állampolgárságú lakosság 20 százalékos részarányát.34

Az 1918. évi 64. számú törvény (a rendkívüli átmeneti intézkedésekről Szlovákiában) 14. §-a úgy rendelkezett, hogy a szlovákiai helyzet konszolidálása érdekében a kormány teljhatalommal ruházhatja fel egyik tagját. A végleges alkotmány hatályba lépése után azonban világossá vált, hogy a kormány már senkinek sem adhat ilyen meghatalmazást, mert ennek nincsen alkotmányos alapja, viszont a szakkörökben is jól ismert alkotmánysértés csak akkor került szóba, 9mikor a Szlovákia igazgatásával megbízott teljhatalmú miniszter tisztségének jelentősége mérséklődött és létjogosultsága kérdésessé vált.

Az alkotmánylevél 3. §-ának 2—9. bekezdése részletesei szabályozza Kárpátalja jogállását, természetesen az egységes csehszlovák állam elvének betartása mellett. Ennek ellenére a terület népének képviselői nem vettek részt az alkotmány előkészítésében, megvitatásában és elfogadásában. Kárpátalja megígért autonómiája csak papíron maradt. Ennek okozója maga az alkotmány volt, hisz az autonómia életbe lépésének határidejét nem állapította meg. Sőt, még megalázóbb esemény is történt. Až autonómia helyett Kárpátalján is a megyerendszert vezették be, alkotmányellenesen. A „Ruténföld” egész területéből 1926-ban egyetlen megyét szerveztek, majd egy évvel később, 1927-ben, a tartományi rendszer bevezetésekor Csehország, a Morva—sziléziai tartomány és Szlovákia mellett létrehozták a kárpátaljai tartományt.35

Vitán felül áll, hogy az 1919. szeptember 10-ei Saint-Germain-en-Laye-i kisebbségi szerződés 10—13. cikkelyei nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek értelmében az alkotmánynak vagy egyéb jogszabálynak át kellett volna vennie a Kárpátalját érintő cikkelyek rendelkezéseit. S hogy ez mégis megtörtént, ha nem is teljes egészében, annak több oka volt. A legfontosabbak közé tartozik, hogy Kárpátalja autonómiájának megoldása úgy jelentkezett belpolitikai szempontból, mint a Csehszlovák Köztársaság szuverenitásának egyik aktusa. Ebből viszont az következett, hogy Kárpátalja jogállását csak alkotmánytörvénnyel lehet megváltoztatni és nem valamiféle egyoldalú regionális kárpátaljai aktussal, továbbá hogy Kárpátalja esetleges „elszakadása” az államterület megváltoztatását is maga után vonná, végül pedig, hogy Kárpátalja autonóm szervei az illetékes legfelsőbb központi szervek ellenőrzése alá tartoznak. ,

Az alkotmány tehát a Saint-Germain-en-Laye-i szerződés egyes rendelkezéseit részben átvette, részben azonban eltért azoktól. Átvette azt, amelyben kötelezte magát Csehszlovákia arra, hogy ,,a ruténeknek a Kárpátoktól délre fekvő területét a legszélesebb körű autonómiával” látja el, viszont nagyon eltért a szerződéstől az autonóm tartománygyűlés létrehozásában. A szerződés 11. cikkelye értelmében ugyanis Kárpátalja tartománygyűlése törvényhozó hatalmat („pouvoir législatif”, cseh fordításban „záko- nodárná moc”) gyakorolhat nyelvi, oktatási és vallási dolgokban, valamint helyi köz- igazgatási kérdésekben, és felhatalmazás alapján egyéb ügyekben is. Ezzel szemben az alkotmánylevél nem használja a „törvényhozó hatalom” fogalmat, csak a következő kifejezést: „... illetékes törvényeket hozni”. Az eredeti cseh nyelvű szöveg szerint: „Sném Podkarpatské Rusi je príslušný usnášeti se o zákonech ve vécech ..Ez a valóságban az autonóm tartománygyűlés törvényhozó hatalmának bizonyos fokú korlátozását jelenti.36