Irodalmi Szemle, 1989

1989/4 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (Első rész)

kulturálatlan gyarmat lenne”. Jifí Hoetzel a nemzetközi kötelezettségekkel kapcsolatban a következő szavakat vetette papírra: jejíž nékterá ustanovení jsou krajné povážlivá, resp. délají dojem, jakoby náš stát byl nejakou nekulturní kolonií.” A kisebbségi szerződéssel ellentétben — amint ezt Hoetzel megerősítette — a csehszlovák alkotmányozó szervet nem kötötte jogilag sem az 1918. október 18-ai Masaryk-féle washingtoni Függetlenségi Nyilatkozat és az abban foglalt alapelvek, sem pedig a Pittsburghi Egyezmény („...našeho štátu právne nevázaly. Hledeli jsme jim podie možnosti vyho- véti.”).29

Az új egységes államban, amely fokozatosan imperialistává vált, s amelynek polgárai

— már a megalakulása óta — nemcsak a csehek és a szlovákok, illetve a „csehszlovákok”, hanem számos más nemzeti kisebbség tagjai is voltak, a burzsoázia kezében összpontosult a hatalom. A cseh tőke csakhamar megszerezte a nemzeti kisebbségek, sőt még a gyenge szlovák burzsoázia feletti uralmat is, amely azonban a cseh polgárság hathatós támogatása nélkül nem volt képes megállítani a Szlovákia területén elin- dolt forradalmi folyamatot. A tényleges helyzet legtipikusabb kísérő jelenségei közé sorolható a cseh tőke viszonya a nemzetiségi kérdéshez, továbbá a burzsoázia érdekeinek a nemzeti érdekek fölé helyezése.30

A Csehszlovák Köztáraság államrendszerére döntő tényezőként hatott a cseh és a szlovák nemzet egymás közti viszonya. Az nem képezheti vita tárgyát, hogy ez a két nemzet volt az államszervező, de egyértelműen azt sem lehet állítani, hogy csak ők lettek volna az államalkotók is. Az államot ugyanis már a megalakulásától kezdve a cseh és a szlovák nemzeten kívül a német, a magyar, az ukrán, a lengyel és egyéb nemzeti kisebbség is alkotta, s alkotja ma is.

Az állam létrejöttekor a „csehszlovák” államiság eszméjét valósították meg, bár — mint a történelmi tények tanúsítják — a csehszlovák államiságot mind cseh, mind szlovák részről összekapcsolták az egységes csehszlovák nemzettel.

Az alkotmánylevél természetesnek tartotta az egységes csehszlovák nemzet fikcióját. Kitűnik ez a bevezető részből is, hiszen ez az ünnepélyes nyilatkozat a csehszlovák nemzettel mint alkotmányozó téynezővel kezdédik.31 Az alkotmánylevél 131. §-a azonban még tovább megy. Rendelkezése már csehszlovák nyelvet is említ. Mégpedig azoknak a csehszlovák állampolgároknak jelentékeny hányadával kapcsolatban, akiknek a nyelve a csehszlovák nyelvtől eltérő („...značný zlomek státních občanú československých jiného jazyka než československého...”). S erre a fikcióra épült az egész nyelvi törvény, a 122/1920 Sb., amely az alkotmánylevél szerves részét képezi. E valótlanság és tudománytalanság tarthatatlanságát bizonyította a nyelvi törvény 4. §-ának rendelkezése is, amelynek alapján a cseh tartományok hivatalaiban rendszerint cseh nyelven, Szlovákiában pedig szlovák nyelven folyik az ügyintézés, a cseh nyelvű beadványokat szlovák nyelven, a szlovák nyelvű beadványokat pedig cseh nyelven is el lehet intézni, mind a két nyelv a beadvány elintézési nyelvének számít („Slovenské úfední vyrízení k podání českému nebo úfední vyrízení české k podání slovenskému pokládá se za vyrízení, jež stalo se v jazyku podání.”). Ebből arra lehet következtetni, hogy a köztársaság „csehszlovák” anyanyelvű lakossága két változatban beszéli a csehszlovák nyelvet: csehül és szlovákul. A csehszlovák nemzet fikciója megnyilvánul egyéb törvényekben is, amelyek szorosan összefüggenek az alkotmánnyal.32

Az alkotmánylevél kinyilvánítja az egységes csehszlovák állam elvét, azonban nem tartalmaz részletesebb rendelkezést az állam területi beosztásáról és helyi szerveiről. Viszont megteremtette a jogi feltételeit annak, hogy a területi beosztással, a helyi szervek megalakulásával, hatáskörével és tevékenységével, az állami és az önkormányzati szervek viszonyával kapcsolatos irányelveket alacsonyabb szintű jogforrások tartalmazzák.33

A megyei szervezetről szóló törvény a megyék kialakításán kívül lehetővé tette a választott megyei testületek és a nemzeti bizottságok megalakítását. Ezeknek a testületeknek aránylag nem volt jelentős a hatáskörük. Politikai kérdésekkel pedig lényegében nem foglalkozhattak. A megyei apparátus, élén a zsupánnal, a választott szerv felett állt. Szlovákiában e szervek tagjainak egyharmadát a kormánynak kellett kineveznie. A törvényt azonban a cseh tartományokban sohasem hajtották végre, míg Szlovákiában és Kárpátalján csak bizonyos mértékig. Amikor pedig 1927-ben ideiglenesen megszilárdult a kapitalista rend Csehszlovákiában, új jogszabály látott napvilágot,