Irodalmi Szemle, 1989

1989/4 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (Első rész)

ki. Azt követelték, hogy a „hivatalos nyelv” fogalmat az „államnyelv” helyettesítse, amely — úgymond — egyedül felel meg a „csehszlovák nemzet” jogállásának a csehszlovák nemzeti államban. A nyelvi törvény javaslatának módosított szövege kifejezte az egységes csehszlovák nemzet koncepcióját, és annak a nemzeti kisebbségekhez, mindenekelőtt a németekhez való viszonyát. Mint ismertes, a nyelvi törvényről folytatott parlamenti vita idején néhány kérdést megtárgyaltak a német nemzeti kisebbség vezetőivel is, akik éppúgy, mint a többi nemzeti kisebbség vezetői, az idő tájt nem voltak tagjai az ideiglenes parlamentnek.

A Szlovák Klub kezdetben habozó magatartást tanúsított akkor, amikor a „csehszlovák nyelv” törvénybe iktatásáról folyt a parlamenti vita. Ebben a kérdésben azonban a kormánytöbbség szava volt a mérvadó.

A vita első felében a fő hangsúlyt még a „hivatalos nyelv” gyakorlati szükségességére helyezték, ezért az „államnyelvet” kevésbé hangoztatták. Taktikai szempontból nem is volt erre nagy szükség, hisz az „államnyelv” nem állt összhangban a Saint-Germain-en- Laye-i nemzetközi szerződés 7. cikkelyének 4. bekezdésében használt „hivatalos nyelv” fogalommal. Így hát a nemzetgyűlés tovább kerste a megfelelő megoldást.

Időközben olyan indítvány is elhangzott, hogy a csehszlovák nyelv legyen a „fő hivatalos” nyelv. Ettől a fogalomtól azonban hamar elálltak a képviselők, mert attól tartottak, hogy a németek ezt a megoldást a saját maguk javára fogják értelmezni.

Egy további javaslat szerint ismét változás volt várható az 1. § szövegében. Az újabb változat így hangzott: „A csehszlovák nyelv a köztársaság hivatalos [állam-] nyelve.”

S amikor a képviselők kifogásokat emeltek az ellen, hogy az „államnyelvet” zárójelbe tegyék, további módosító indítvány született, mégpedig olyan, amely végül is a törvény szövegévé vált: „A csehszlovák nyelv a köztársaság állam-, hivatalos nyelve.” Tehát az idejétmúlt „államnyelv” került az első helyre, a „hivatalos” szót csak a nemzetközi szerződésre való tekintettel illesztették oda. Végül is a nyelvi törvény 1. §-ának végleges szövegét ekképp fogadta el a Nemzetgyűlés: „Jazyk československý jest státním, oficielním jazykem republiky (čl. 7. smlouvy mezi čelnými mocnostmi spojenými a pridruženými a mezi Ceskoslovenskem, podepsané v St. Germain en Laye dne 10. záfí 1919).”10

Az államnyelvvel és a hivatalos nyelvvel történt szójáték már a közeledő választások előszelét jelentette. Sokan attól féltek, hogy emiatt a választók sok szavazatát veszíthetik el.11

Magával a törvényjavaslat tartalmával kapcsolatban nem alakult ki semmiféle vita. Megmaradt a 20 százalékos nemzetiségi kulcs. Ezt egyetlen pártnak sem állt szándékában megváltoztatni.

11. Az alkotmánylevél

Az ál'am alaptörvényét a csehszlovák parlament „alkotmánylevélnek” nevezte. Formai szempontból azonban még az sincs rajta feltüntetve, hogy törvény, alkotmánytörvény. Külön törvény vezeti be, az 1920. február 29-ei törvény, amelyet 1920. március 6-án 121-es számmal hirdettek ki a törvénytárban. Ezen a napon lépett hatályba az alkotmánylevéllel együtt. Az ún. bevezető törvény összesen tíz, római számmal jelzett cikkelyből áll, amelyet az alkotmánylevél 33. §-a értelmében mindkét kamara valamennyi tagjának háromötödös többségével, tehát minősített többséggel lehet csak módosítani vagy kiegészíteni. Függetlenül attól, feltüntetik-e rajta vagy nem, hogy a törvény az alkotmány részét képezi.

Az osztrák alaptörvények sorától eltérően a csehszlovák alkotmánylevélnek az „egész alkotmányanyagot” kellett volna együtt tartalmaznia, azonban ez a törekvés nem valósult meg maradéktalanul, mert az alkotmánylevél végül is formálisan nem egyetlenegy alkotmánytörvényből áll. Már a bevezető törvény I. és VII. cikkelye említést tesz olyan önálló alkotmánytörvényekről, amelyek az alkotmánylevél szerves részét képezik. Így a VII. cikkely rendelkezése értelmében az alkotmánylevél részét alkotja a bevezető törvény I., II., III. (1. bekezdése) és VI. cikkelye. A feltételezett végrehajtási törvényeket viszont csakis abban az esetben kell az alkotmánylevél részeiként tekinteni, ha erről az úgy rendelkezik. Ilyen végrehajtási törvénynek számít az alkotmány levél 129. §-a szerint kiadott nyelvi törvény, valamint a 107. § szerint elfogadott alkotmánytörvény a személyi szabadság, a magánlakás és a levéltitok védelméről.