Irodalmi Szemle, 1989
1989/4 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (Első rész)
Alaki szempontból egyébként háromféle alkotmánynorma létezett: 1. az alkotmánylevél; 2. az alkotmányievél részeként kifejezetten megjelölt törvények; 3. olyan törvények, amelyekkel az alkotmánylevelet módosították és kiegészítették, ha azokat kifejezetten alkotmánytörvényként hirdették ki (a bevezető törvény I. cikkelyének 2. bekezdése). Ez utóbbi esetben azonoan nem volt fontos, hogy az alkotmánytörvényként megjelölt törvényt kifejezetten az alkotmánylevél részeként tüntessék fel. Mind az alköt- mánylevél és annak a részeként kihirdetett törvények, mind az alkotmánylevelet és annak a részeit módosító törvények egyenjogúak voltak.12 A bevezető törvény IX. cikkelye, a generális clausula értelmében a kihirdetés napjával nem maradtak hatályban mindazok a rendelkezések, amelyek nem álltak összhangban az álkotmánylevéllel és a köztársasági államformával. Ugyancsak hatályukat vesztették a régebbi alkotmánytörvények, mégpedig akkor is, ha egyes rendelkezéseik nem közvetlenül voltak ellentétben a Csehszlovák Köztársaság alkotmánylevelével. Az alkotmánylevél kihirdetésével hatályát vesztette az ideiglenes alkotmány is.13 A Csehszlovák Köztársaság alkotmánya, amely az ún. írott alkotmányok közé sorolható, aránylag hosszú ideig volt hatályban, mégpedig minden változtatás nélkül.14 Természetesen ettől függetlenül alkotmányellenes törvények is születtek, s kialakult bizonyos fokú alkotmányellenes közigazgatási és bírósági gyakorlat is. Egyébként a végleges alkotmányt, az alkotmányleve'.et, megváltoztatási rendjének eljárási sajátosságai szerint ún. merev alkotmánynak kell tekinteni.15 Az alkotmány külön bevezetése, a preambulum, az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának mintájára készült.16 A „csehszlovák nemzetet” alkotmányozó szubjektummá deklarálta, amikor az első mondatban kijelentette: „Mi, a csehszlovák nemzet, ... 1920. február 29-én a saját Nemzetgyűlésünkben a Csehszlovák Köztársaság számára alkotmányt fogadtunk el,..Az új állam alkotmányát tehát — függetlenül népének nemzetiségi összetételétől — a csehszlovák nemzet fogadta el. Egyúttal a „forradalmi” nemzetgyűlést a nemzet közvetítőjévé, képviselőjévé nyilvánította az alkotmánylevél elfogadásakor. Magának az alkotmánynak nemcsak deklarálnia, hanem feltétlenül kifejezésre is kellett volna juttatnia a csehszlovák nemzetnek ezt a törekvését: ,,. .. megszilárdítani a tökéletes nemzeti egységet, a köztársaságban meghonosítani az igazságos rendet, biztosítani a csehszlovák hon békés fejlődését, előmozdítani ezen állam minden polgárának általános jólétét és a jövő nemzedékek számára biztosítani a szabadság áldását.” Az alkotmány politikai szellemét a fentieken kívül az önrendelkezés jelszavának és a „csehszlovák nemzet” e törekvésének kihangsúlyozásával így fe'ezte ki: . . csatlakozni akarunk a nemzetek közösségéhez mint annak művelt, békeszerető, demokratikus és haladó tagja.” A bevezetés közvetve hivatkozott ugyan az „alkotmányozó hatalom” elméletére, de csak nagyon óvatosan. A francia szakirodalom ismerete ugyanis lehetővé tette a képviselők számára, hogy megismerjék a polgári alkotmányok keletkezése idején és a francia alkotmány megalkotása során felmerült „alkotmányozó hatalom” problémáját. Annak is tudatában voltak, hogy ez a hatalom csak magát a népet vagy legalábbis a nép által e célra különleges módon létrehozott testületet illetheti meg. A népszuverenitás gondolatából pedig arra a következtetésre jutottak, hogy az alkotmányozó hatalom, a „pou- voir constituant” fogalmát el kell választani az alkotmány által adott törvényhozó hatalomtól, s az utóbbi csak az előbbitől kapott felhatalmazás alapján érvényesülhet. Arról is tudomásuk volt, hogy az alkotmányozó hatalom a nép természetes joga, amelynek gyakorlásában őt semmiféle szabály nem korlátozhatja. A nem választás útján megalakult „forradalmi” nemzetgyűlés nem illett bele az „alkotmányozó hatalomról” alkotott elképzelésbe, viszont ennek az elméletét a polgárság örömmel üdvözölte, éppen a „forradalmi” nemzetgyűléssel kapcsolatban. Nézete szerint segítenie kellett volna olyan orgánumként bemutatni a „forradalmi” nemzetgyűlést, amely illetékes volt alkotmányt alkotni, s amelynek megváltoztatása szintén a nép alkotmányozó hatalma útján történhetik meg. A preambulum nem volt része az alkotmánynak, s nem volt normatív hatálya. Csupán ünnepélyes politikai nyilatkozatnak minősült.17 Az egységes csehszlovák nemzet fikciójából indult ki. Egyébként ezt tükrözte mind az alkotmánylevél, mind a vele ösz- szefüggő törvények egész sora. A bevezető rész feltételezi, hogy a nemzetgyűlésben képviseltette magát az egész
