Irodalmi Szemle, 1989

1989/4 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (Első rész)

illetve magyar jogszabályok is, habár a köztársasági államforma újahb, más jellegű kérdéseket vetett fel. A hazai anyagok közül elsősorban a Pantűcek-féle tervezetek jöttek számításba, habár ezek közül sok hasznát egyiknek sem látták, majd dr. Bella, valamint dr. Bouček alkotmánytervezete, továbbá a Masaryk-féle Washingtoni Nyilatkozat. A nyugati minták közül az 1875. február 25-ei francia alkotmányt és az amerikai alkotmányt vették figyelembe.

Az időállóság példájaként lehet tekinteni az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát, amelyet az alkotmányozó konvent még 1787. szeptember 17-én alkotott meg Philadelphiában. Viszonylag kevés módosítással még ma is az államszövetség alaptörvénye. A törvényhozó hatalom a kongresszusé, amely képviselőházból és szenátusból áll. A végrehajtó hatalom a választópolgárok által elektorok útján 4 évre választott elnököt illeti. Személyében egyesül az államfő és a kormányfő.

Az európai alkotmányfejlődésre a francia polgári alkotmány kialakulása volt a legnagyobb befolyással. Megteremtésében az „Emberi és polgári jogokról szóló deklaráció” kiadása jelentette az első konkrét lépést, amelyet az alkotmányozó gyűlés 1789. augusztus 26-án fogadott el. Maga az alkotmány 1791 szeptemberében látott napvilágot. Két évvel később, 1793. június 24-én elfogadták a francia köztársaság legdemokratikusabb alkotmányát, az ún. jakobinus alkotmányt. A továbbiak közül közismert az ún. direkto- riális alkotmány, az 1799. évi „konzuli alkotmány”, az 1814. évi „Charte constitutionelle” (lényegében oktrojált alkotmány).

Szlovákia alkotmányjogi fejlődését tartva szem előtt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar közjogi irodalom az abszolút monarchia idején nem ismerte az alkotmány fogalmát. Ezzel először az 1791. évi X. törvénycikkben találkozunk, mégpedig oly formában, hogy Magyarország szabad és kormányzatát tekintve független ország, saját állami léttel és alkotmánnyal, vagy mint a törvénycikk az idő szerint kihirdetett latin nyelvű szövegében olvashatjuk: „... Hungaria ... sit regnum et relate ad totam legalem regiminis formám ... indipendens ... propriam habens consistentiam et constitutionem ...” Az 1827. évi III. törvénycikk pedig arra hivatkozik, hogy a király az országnak a „felavatási esküvel megerősített alkotmányát” minden időben védelmezni és megtartatni köteles.6

Az alkotmánytervezet készítői nem tanúsítottak érdeklődést egyetlen hazai német tervezet iránt sem, mert azok szerintük „az állam az államban” elvet tükrözték. Bennük — úgymond — olyan követelmények láttak napvilágot, amelyek szerint a német nemzeti kisebbség külön jogállással rendelkezett volna Csehszlovákiában. A magyar pártok vezetőinek magatartását, elsősorban a kisebbségek védelméről szóló hatodik fejezettel kapcsolatban, a csehszlovák politikusok szintén ellenséges állásfoglalásnak minősítették. Az alkotók, érthetően, az ideiglenes alkotmányból indultak ki, majd a Saint-Germain-en-Laye-i nemzetközi szerződésből, valamint a polgári teoretikusok elképzeléseiből.

A Csehszlovákiai Német Szociáldemokrata Párt 1919. augusztus 30. és szeptember 3. között Teplicén megtartott kongresszusán jóváhagyott programjában követelte az állam felosztását „nemzetiségi” járásokra, amelyeket a maguk válaszotta szervek vezették volna. Minden járás maga választotta volna meg saját tisztségviselőit és bíráit, s maga állapította volna meg a hivatalos bírósági és tanítási nyelvet. Az azonos nemzeti kisebbséghez tartozó járásokat és kerületeket egy „össznemzeti testben” kellett volna egyesíteni, s azt az egész nemzet által választott „nemzeti kormány” irányította volna. A nemzetgyűlés hatáskörébe csak azok a dolgok tartoztak volna, amelyeket nem lehetett volna a nemzeti tanácsok hatáskörébe utalni.

A Német Nemzeti Párt követelte az önrendelkezési jogot és az önkormányzatot. Afféle szövetségi államot szeretett volna létrehozni „önkormányzati területekkel”, tekintet nélkül a meglevő tartományi határokra. Ezek a területek saját törvényhozással rendelkeztek volna, elsősorban „a népnevelés, az oktatás és művelődés, a nyelvhasználat, a szociális gondoskodás, a kereskedelem és ipar, a mező- és erdőgazdaság, a közmunkák, a bányászat, a vízi utak, a közlekedés”' területén. Ide tartozott volna a milícia is. ,

A többi német párt is lényegében hasonló megoldás iránt tanúsított érdeklődést.

Politikai körökben nag.y volt az ijedelem, mert sokan úgy vélték, hogy „az állam az