Irodalmi Szemle, 1989
1989/4 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (Első rész)
Beszélő múlt G yönyör József A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (Első rész) Mint ismeretes, a közeljövőben társadalmi vitára bocsátják az új csehszlovák alkotmány tervezetét. Szerkesztőségünk — az Irodalmi Szemle arculatának megfelelően — dr. Gyönyör József elmélyülten elemző tanulmányának közlésével kíván hozzájárulni az igényes együttes gondolkodáshoz e nemzetiségi szempontból is alapvető fontosságú témakörben. [A szerkesztőség) l. Az alkotmány javaslat Az ideiglenes alkotmány módosítása után nemsokára, 1919. június 15-én községi választásokra került sor, de csak a cseh országrészekben, mert a katonai helyzet alakulása folytán Szlovákiában még nem lehetett szabad, demokratikus választásokat tartani. Ezekből a helyi választásokból a szociáldemokrácia került ki győztesen, s a nemzeti koalíció kormánya átadta a helyét a vörös—zöld koalíciónak. Az elnök 1919. július 8-án új kormányt nevezett ki.1 Az 1919-es év folyamán és az 1920-as esztendő elején kiéleződtek az osztályellentétek. A forradalmi proletariátus egyebek közt harcolt Szovjet-Oroszország elismertetéséért, a csehszlovák légiók visszahozataláért, a bányák és a nagy ipari üzemek államosításáért, a szocialista állam és államrend megteremtéséért. Szlovákiában az 1919. év forradalmi eseményei után lassan-lassan konszolidálódott a helyzet. Párizsban aláírták a békeszerződéseket. Kialakultak a déli országhatárok. Mindezek ellenére a gazdasági felvirágzás elmaradt, sőt terjedt a munkanélküliség. Gyenge lábon állt az élelmiszer- ellátás, s virágzott a feketekereskedelem. Egyre nagyobb gondot okozott a mezőgazda- sági munkások sztrájkja. Az alkotmány és a vele összefüggő törvények elfogadására másfél hónappal a parlamenti választások előtt került sor. Amikor tehát az európai országok zömében már túl voltak az új népképviseleti szervek létrehozásának nehezén, a Csehszlovák Köztársaságban még mindig egy választás nélkül megalakult parlament hozta a törvényeket. A végleges alkotmány elfogadására mind belpolitikai, mind nemzetközi szempontból az 1920-as esztendő első negyede látszott alkalmasnak, sokkal megfelelőbbnek, mint az 1919-es év, bár még mindig nem volt a legkedvezőbb.2 Megalkotását még az ideiglenes, „forradalmi” parlament vállalta magára a polgári pártok és a szociáldemokrácia között létrejött megegyezés után. így a „forradalmi” nemzetgyűlés valójában alkotmá- nyozó nemzetgyűléssé változott át. A „forradalmi” nemzetgyűlés egyébként a Nemzeti Bizottság egyenes folytatása volt. A nevét az 1791. évi francia alkotmány törvényhozó testülete, az „Assemblée natio- nale” mintájára kapta. A „forradalmi” jelzővel illették nemcsak a polgárság képviselői, hanem annak nevezte a korabeli sajtó is.3 így tehát még a „forradalmi” nemzetgyűlés fogott hozzá 1920. február 27-én a napirendre tűzött 6 pont, köztük a végleges alkotmány és a nyelvi törvény megtárgyalásához.4 Munkájában az alkotmánytervezet szerzője, de egyéb törvénytervezetek alkotója is többféle anyagra, illetve dokumentumra támaszkodott.5 Egész sor nyugati állam polgári alkotmánya szolgált példaként, s természetesen rendelkezésükre álltak az osztrák,
