Irodalmi Szemle, 1989

1989/4 - FÓRUM - Sütő András: Mert másként nem tehetünk

Mindazért, aminek hiánya rettegést kelt most a szivekben; és kimondhatatlan fájdalmat nemzeti kultúránk, közösségi nyelvi kereteink omlásában, százszor elismert és mára megtagadott nemzetiségi identitásunk szétmorzsolásának láttán fényes nappal Európában, a huszadik század utolsó éveiben, mikor az emberi jogok új tavaszát reméli már a nagyvilág Keleten és Nyugaton egyaránt.

Jól tudom persze, hogy e némaságos vitában érvelésemnél erősebb a ragaszkodásom, amely nem csupán az enyém, de — hadd mondom újból — még sokaké Erdély-szerte, milliónyi szívnek szándéka a helybenmaradás. Ezért mondhatom el többes számban is: mi maradunk, másként nem tehetünk! Ha pedig elhatározásomban a menekülők láttán győngeség fogna el, hunyt pilláim alatt, akár egy néma tüntetés, elvonul előttem újból és újból a szülőföld, amely bölcsőmnek tövises fáját termette, ás az az emberi közösség, amelytől lélekcsonkulás nélkül elszakadni lehetetlenség. És újból látom ilyenkor e földnek minden ismerős hajlatát, zegét-zugát, meleg szegletét, á gyermekkor kedves búvóhelyeit, férfikorom küzdelmeinek színhelyét, játék és munka és halál szelíden hullámzó tereit az idő végtelenségében.

De nem csupán személyes múlt; közösségi történelmünk is a néma tüntetés, nemzedékek végtelen láncolatának önvédelmi harca, szenvedések otthonteremtő, áldozatos fáradalma, a román néppel együtt megélt századaink tanulsága — örökség Is tehát, amely ránk bízatott s amely csak velünk, általunk létezhet a jövő számára. E feloldhatatlan és kölcsönös kötöttségben talán nem önámítás azt mondanom tehát: nem csak én tekintem magam a szülőföld sírhantjelöltjének: a szülőföld is ragaszkodik hozzám. Nem azért, hogy csekélységemmel bárkinek is eldicsekedjék, hanem mert adósa vagyok.

Keserves állapotában ezután is tanúskodnom kell az igaza mellett — ahogy lehet, amíg lehetséges.

Kelt Marosvásárhelyt, 1988 szeptemberében

Nagy József: Január, 1970