Irodalmi Szemle, 1989

1989/1 - LÁTÓHATÁR - Oravecz Imre: Szajla (Tanulmányok egy regényhez)

Oravecz Imre

Szájíz

(Tanulmányok egy regényhez)

TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS

Lepakoltunk és szétszéledtünk, mindenki azt csinálta, amit akart, csak a falakon nem volt szabad mászkálni, mert omlottak,

páran a tanítóval tartottak,

valamelyik bukott szabadságharcról beszélt,

melyben az egykori erősség már nem játszott szerepet,

én Ilust néztem,

kibe mindnyájan szerelmesek voltunk,

egy nagy, lapos kövön ült a felső várban, ahonnan a legszebb kilátás nyílt, jól lehetett látni a hegyeket, a völgyben a falut, a levegőben az ökörnyálakat,

de semmi nem érdekelte,

lehunyt szemmel napoztatta az arcát,

és unatkozott,

tettük neki a szépet, ugrabugráltunk, kurjongattunk körötte, és trágárságokat mondtunk, jó hangosan, hogy ő is hallja,

ez jólesett neki, bár idegesítette kissé,

nyolcadikosok voltunk, mint ő,

de taknyos kölyköknek tartott bennünket,

neki már udvarlói voltak,

ipari tanulók, segédek,

esténként kiszökött hozzájuk a sötétbe,

és hagyta, hogy megfogják a mellét,