Irodalmi Szemle, 1989

1989/4 - Gál Sándor: A csend szakadéka (vers)

sodródnak a madárárnyak magányosan lehunyt szememből indulnak az örök vándorút jelöletlen magasán egyazon időben kint és bévül csend csend és emelkedés velük és bennük immár szavak és hangok nélkül miként itt alant a jéggel-elegyített úttalanságban hihető-e hogy jön még bármilyen virradat a néma madárárnyak nyomán hihető-e a túlsó part s a hívás íme elérkezett a pillanat amire vártál gondolod Közben minden megtörténhető megtörténik benned és rajtad kívül

Nagy Józsej: Szeptember, 1970