Irodalmi Szemle, 1989
1989/3 - HOLNAP - Hajtman Béla: In memoriam M. I. (kispróza)
Megtelik a bálterem macskákkal, kutyákkal, tehenekkel, majmokkal és még ki tudja kikkel. Üdvözlöm, Kacskacs asszonyság, dícsértessék, Röfröf elvtárs, tes- sékbeljebb fáradni, Béébéé anyó, szevasztok, libák, ti is eljöttetek, Gaga, bikádat hol hagytad? Ö, hát ezt a megtiszteltetést, megérkezett Múúűúúú igazgató elvtárs is Nylaúúúúú nejével. Hát Nyihahaha úr miért nem jött el? Csukaként továbbúszok. Ügyelmegyekmeglássátok .............................................. G yermek alszik a padlás szénájában, mellette hosszú bajszú cica emelgeti a farkát, fölötte kemény szárú fekete csizmák lógnak, kezében galambtoll. Nekem van egy szép, de nagyon öreg nagyapám, aki megnézi kiskatonáimat. Nagyon ritkán látom, mert mindig elbújik előlem. Néha hallak ám téged, látom pirospozsgás, barázdás arcodat. Ugye, te is szeretsz játszani a katonákkal, neked is olyan meszes lovad volt? Nagyapó, vezess engem. Ültess lóra, vigyél magaddal a kocsmába, nagyapó! Befutjuk a falut, kiverjük a ház asszonyait, te jó sokat megiszol, s te leszel a legerősebb nagyapó a földkerekségen. Együtt fogunk táncolni, fogj hegedűt a kezedbe, és húzd el az a kínkeserves nótát. Ügyelmegyek..................................................................................... D édapáink bölcsőjében ringatott nagyapáink sírján sorsuktól megnémult özveggyé vált nagyanyáink munkától érdes kezét fogva újra-újragyújtjuk a gyertyacsonkokat a kavargó szélben. Kocsis Ernő: Csallóközi táj
