Irodalmi Szemle, 1989

1989/3 - HOLNAP - Szűcs Enikő: Természet; Margóra (versek)

Szűcs Enikő

Természet

A lány hosszú szempillája az égboltról csüng alá.

Nem szól.

Hosszú ében-haját az erdő sálként tekeri önmaga köré.

S táplálékul szolgál a fagynak.

Lágy, puha kezeit simogatja a víztükör, a rezzenéstelen semmi. Kegyetlen félhomály, s a lány tenyeréből vörös rózsa fröccsen szét.

És eltakarja a napot.

Ültő helyében testnedvei folyóként szaladnak szerteszét.

S fogain ül a testetlen elmúlás.

Margóra

Van tested,

ami megkeseríti a mámort. Van lelked,

ami a tér-idő nyugalmát kutatja.

Vagy te,

mert megszülettél, és van egy világ, amiben élünk.

Van életed is;

rövid, szaggatott, nehéz.