Irodalmi Szemle, 1989
1989/3 - HOLNAP - Pálovics László: Piknik a Szaharában (elbeszélés)
Pálovics László Piknik a Szaharában A hatalmas szobában hamisan pislogott a tűz. A tűz mellett egy 50 literes, fehér víztartály állt, a tartály mellett pedig hófehér papírlapon egy darab kétszersült utolsó morzsája bóbiskolt. A másik oldalon guggolt Ármin. Utolsó perceit töltötte sötétben: szokásos, általában 17 napig tartó elzárkózásának végére ért, kérdéseire megkapta a választ, új kérdéseket is hozott a sötétség, amelyekre majd választ kell találnia. Ezek az elzárkózások mindig sötétben teltek és a sötétben kereste Ármin a válaszokat problémáira. A problémák nem korlátozódtak csupán egy témakörre; a denevérek ugyanolyan fontosak voltak Ármin számára, mint a lép működése. Az elzárkózások félévenként ismétlődtek, ennyi idő alatt összegyűltek olyan kérdések, amelyekre csak hosszas meditációk után tudott válaszolni. A meditációkat rz elsötétített szobában tartotta, ahová becipelte a vizet, kétszersültet, rozsét és egy kővályút. A kővályúra a tűzrakásnál volt szükség, ebben rakott tüzet, amikor a meditációkat befejezte, a tűz megtisztította a levegőt a meditáció során felvetődött kancsal gondolatoktól. A kétszersültet 46 óra alatt emésztette meg, ilyenkor felugrott, nekipattant az egyik falnak, és ezzel a manőverrel rendreutasította rakoncátlankodó szervezetét. Persze jobb félni, mint megijedni, ezért kikészített egy rakás nylonzacskót is. Az elzárkózások egyébként nem mindig 17 napig tartottak, volt 5 napig tartó is, de olyan eset is előfordult, amikor egy hónapig kuksolt a sötétben. Amikor ez az emlékezetes, egy hónapig tartó meditációja volt, éppen a szellemi sötétség mibenlétét firtatta, csaknem teljes sikerrel. Most, hogy véget ért a periódus, Ármin örömmel felugrott, kitárta az ablakot, és beeresztette azt a néhány napsugarat, amely már teljesen odaszokott ablakához. A napsugarak rögtön benyomultak, és vidáman körberohanták a szobát, Ármin pedig felkapta zakóját, és elindult a városba. Szüksége volt a szabadság csábos játékaira, mert a sötétben jópárszor előfordult vele, hogy kihullott a semmibe, és nyomorult területenkívülinek éretze magát. Csöndes galoppal érkezett a vaskereskedésbe, ahol vett két darab vinkli alakú kályhacsövet, meg egy gyönyörű vasfazekat. A vaskereskedés után az elektromos szakcikkek boltja következett. Ahogy belépett, máris észrevett egy tolvajt, aki hóna alatt három tucat 4,5 voltos elemmel épp fel akarta húzni a nyúlcipőt, amikor megjelent két bolti detektív, kezükben kesztyűkkel, hogy megtanítsák a szerencsétlen flótást kesztyűbe dudálni. Ármin odaszökkent a terebélyes eladónő elé, és magas fejhangon kérte a számára nagyon-nagyon fontos kazettát: — Philips kazettát kérek, ha lehetséges, akkor krómdioxidot. A terebélyes delnő figyelmesen végighallgatta Ármint, majd boldogan elrikkantotta magát: — Fülöpke, krómrozsdás Fülöpke! Uram, megfogta az Isten lábát, akarom mondani kazettáját! — És ruhájának dekoltázsából elővarázsolta a kért kazettát. Ármin esetlenül meghajolt, kifizette a kazettát, és felszerelkezve kályha- csövekkel, fazékkal elindult az erdőbe. A tolvaj panaszos dudafutamai egy ideig kísérték, de aztán azok is elmaradtak.
