Irodalmi Szemle, 1989

1989/3 - BESZÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: Komárom ostroma 1849-ben (részlet)

Damjanichot s minden magasabb tisztet meghívtam magamhoz, hol az ellenség ágyúdörgései között köszöntöttük fel egymást, míg végre a lakoma után megbeszéltük a legfontosabb kérdést, hogy miképpen folytassuk tovább az operációt... Én a magam részéről amellett érveltem, hogy a várat teljesen föl kell menteni, s evégből a jobb parti sáncokat bevenni. Az én nézetem lön elfogadva, és Görgey, miután Bayer semmiáron sem akarta magára vállalni a felelősséget, meghatalmazott engem, hogy erre vonatkozólag tegyem meg a szükséges intézkedéseket. Komárom polgárai híven megtartották ígéretüket, s azt sok áldozattal fizették meg. 25-én este az ellenség leghevesebb tüzelése közt befejeztetett a hídverés, és 26-án éjfél után egy órakor már néhány dandár megkísérthette a hídfőhöz legközelebb fekvő sáncok megrohanását. Három órakor hajnalban a mieink szuronyrohamot intéztek ezek ellen, s az ott levő ágyúkat elfoglalták... Öt óra után az ellenség egész állása birtokunkban volt, s az Ácsra vonult vissza... Az ellenség az éjszaka folyamán visszavonult a harctérről, s másnap lovasságunk csak lanyhán üldözte Győrig.”33 Hallgassuk meg a drámai napok történetét Beöthy Gáspár feljegyzéseiben: „Április 25-én estve a Magyar tábor átment az öreg Dunán a most egypár órával elkészült Talphídon. 26-án hajnalban a Magyar tábor a Cs. K. Hadsereget a Monostori és Igmándi hegyeken és az Oj-Szőnytől kezdve Ö-Szőnyig terjedő posta úton mesterségesen készített erős Sántzaiból kikergette, az egyik részét Motsa felé, a másik részét pedig az Átsi erdőkig. Az ütközeti csata igen nagy volt. 27-én mind a Czigány Mezőni Sátorból, mind pedig a Hegyi Mihály Komám uramnak Víz utcai házánál lakásunkból haza hordozkodtunk. 27-én Átsról és a környékéről a Cs. K. hadsereg Győr felé vonult.”34 Puky kormánybiztos a komáromi (szőnyi) csatáról az alábbiakat jegyezte fel: „Április 26-án hajnalban a 8-ik számú sáncot, melyből a várat lövöldözték, a dicső 9-ik zászlóalj — mely előtt minden jó hazafi kalapot emelt — elfoglalta. Ez volt a csata kezdete ... Vukovics Sebővel, ki mint kormánybiztos jött a sereggel, a vár sáncairól néztük a csatát.”35

így zajlott le Komárom előtt az első csata 1849. április 26-án. Az ellenség vesztesége 1200 halott és sebesült. Görgey a komáromi várban lelkes beszéddel üdvözölte a győztes honvédsereget.36 A haditervet és intézkedéseket e művelet végrehajtásához — ahogy Breit József írja — Görgey felhívására (miután Bayer, aki a művelettel nem értett egyet, beteget jelentett) Klapka készítette.37 Még a hadihíd elkészítése is az ő gondja volt. Magához hívatta Horváth Istvánt, a komáromi hajóácscéh mesterét, és szigorú utasítást adott neki a hadihíd 24 órán belüli elkészítésére. Az ellenség leghevesebb tüzelése közben, április 25-én estére az Oj-vár és a Csillag vár között elkészült a híd. A komáromi szekeresgazdák szállították a gerendákat, és a hajóácsok, dacolva a Duna árjával és az ellenség ágyútüzével, a megígért időre felépítették a hidat. Sokan buktak le holtan közülük az épülő hídról, de az elhullottak helyébe mindig új munkáskezek álltak, így a komáromi polgárok méltó bajtársai lettek a magyar honvédeknek.38

Ezt a történelmi eseményt — Komárom felszabadítását — Görgey még április 26-án jelentette Kossuth Lajosnak, az ország kormányzójának: „... Damjanich és Klapka hadtestei a megszállva tartott Komárom felszabadítását ma végképp befejezték; a Duna jobb partján lévő ütegeket rohammal bevették, és ez alkalommal 6 huszonnégyfontos ágyút és 2 tarackot elfogtak, továbbá 600 foglyot ejtettek, köztük a Deutschmeister gyalogságának egész gránátos osztálya tisztestül. A fősereg a Duna jobb partján áll, az osztrák sereg visszavonul, amennyire hihető, Győr felé.’’39 A Klapka parancsnoksága alatt álló I. hadtest jelentése a komáromi csatáról:

Az 1. IKlapka] hadseregparancsnokság jelentése az 1849. április 26-i Komárom-í csatáról.

A hadseregfőparancsnokság által a komáromi vár előtt levő ellenséges ostromállások (Belagerungs-Arbeiten) ellen elrendelt támadásnál a hadtest részéről a Dipólt- és Zákó- dandárok működtek együtt, és ezek a sáncok megrohamozásánál igen tevékenyek voltak.

Hajnalhasadáskor, mikor a csata nagyobb méretet kezdett ölteni, hadtestem többi dandarja is kivonult a harcvonalba. A Kazinczy-hadosztályt a jobbszárny támogatására és a megrohamozott sáncok megtartására rendeltem, miközben a többi dandár a balszárnyi alakítva harcrendbe állt.

Az a terep, amelyiken ez a szárny működött, különösen a lovasság számára volt